Búcsú Évitől
"Volt. Nincs. Felfoghatatlan. Szavak sincsenek igazán.
Ki az, aki volt?
Górász Évának hívtuk. Később Vatai-Górász Évának. Egy életvidám ember, akinek a lelke mindvégig fiatal maradt. Csak a teste. Csak az tört meg. 2020. december 27-én végleg megszűnt működni. De előtte… Előtte beszélt és járt, evett és nevetett, gyereket szült és dolgozott, főzött és varrt, festett, fülbevalót készített, vízitúrázott, álmodott, mesélt, szeretett. Ha úgy hozta az élet, akkor költözött, ha kellett, akkor egy pici szobában lakott a három fiával, ha lehetett, akkor kertészkedett, és ha választhatott volna, akkor szíve szerint egy olasz mamma lett volna egy zajos, jövő-menő nagycsaládban."
Időkapszula...
Ez a decemberi hónap! Olyan szürke minden… ebben biztosan szerepe van a COVID-nak is. És akkor hírtelen, mintha időutazáson vennék részt! Megjelentek Szentes régi, szubkultúrás „éjszakai életének” emlékei a hirdető oszlopokon – és mi emlékezünk/emlékezhetünk erre is, hiszen több program a régi VE-GA Pincében, a Kossuth tér 1. sz. alatt valósult meg. (Ma Megyeháza Konferencia és Kultúrális Központ.) Ezek a plakátok még az ún. „átkosban” történt koncertekről, színházi előadásokról, kiállításokról „tudósítanak”.
Gyászjelentés - Holczmann Móni
„Oly csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani”
Váczi Mihály
Megrendülten tudatjuk, hogy
TUBA-KOVÁCSNÉ HOLCZMANN MÓNIKA
2020. november 9-én, 46 éves korában elhunyt.
Brigitte és Werner 2020.09.04 (péntek), Szentes, SZÍN-es Cukrászda
Amikor tavasszal kiderült az, hogy a COVID-járvány miatt Brigittéék nem jönnek, elkeseredtünk. Annak viszont nagyon örültünk, amikor júliusban jött a hír, hogy szeptember első hetére, a Szentesi Lecsófesztiválra mégis eljönnek. Hosszas egyeztetések után nekünk a pénteki időpont volt a megfelelő a találkozásra. Ezen a napon tudott ugyanis velünk lenni Anita, Alíz és Szabolcs is – vagyis az utóbbi idők „vendégváró csapata”.
Bővebben: Brigitte és Werner 2020.09.04 (péntek), Szentes, SZÍN-es Cukrászda
Javaslataim a jelenlegi pandémia második hullámára és az elkövetkező pandémiákra való felkészüléshez
Kedves Családtagjaim, Vegások, Barátaim és Ismerőseim!
Nem vagyok orvos, virológus, pszichiáter és egyebek sem. Az ilyesmi azonban engem sosem tartott vissza a véleményalkotástól - főleg, ha magam is komolyan érintett vagyok. Azért sem, mert tengernyi süketelés és tudatlan vagy nagyon is tudatos kavarás közepette, másokhoz képest tengernyi személyes információval rendelkezem. Ez egyszerűen adódik abból, hogy igen régóta, mintegy 120 család tagjaival vannak közvetlen kapcsolataim - ami jelenleg is nagyjából 1600 fő minden rendű és rangú egyént jelent. Másrészt alkatom illetve sok éves szokás-szerű gyakorlatom szerint, a tőlük beérkező tengernyi információt sok- sok éve tudatosan rendezem.
Jelen esetben és helyzetben ezt tükrözik a 2020 évi VE-GA Nyári Egyetem 1.0 illetve a VE-GA Nyári Egyetem 2.0 vonatkozó anyagai is.
A különböző, általam használt felületeken keresztül mindegyikőtök értesítést kap erről a dolgozatról azzal, hogy ez csak a VE-GA honlapján érhető el. Lesznek olyanok, akiknek ehhez - ők tudják, hogy miért - egy mély levegőt kell venniük (és esetleg „Csak azért se!”), másoknak egy érdekes kaland lehet, megint másoknak pedig csak egy kis ujjgyakorlat a billentyűzeten.
2020 nyarán újra megrendezésre került a VE-GA Nyári Egyetem 2.0 a Bagoly Szálláson
Az idei évben: Hogyan működik a világ? Benne hogyan működünk mi? címmel került megrendezésre, ami a tavalyi téma folytatása volt.
Bővebben: 2020 nyarán újra megrendezésre került a VE-GA Nyári Egyetem 2.0 a Bagoly Szálláson
„Ablakok” a VE-GA Magyartési Közösségi Ház tetején
A padláson csak akkor láthattunk valamit, ha a zseblámpát bekapcsoltuk. Sanyi ötlete volt az, hogy ezen segítsünk úgy, hogy „ablakokat” csinálunk utólag a padlásra.
Bővebben: „Ablakok” a VE-GA Magyartési Közösségi Ház tetején
Ismét melóztunk a VE-GA Magyartési Közösségi Házánál
Ez az év mindenképpen más, mint az eddigiek. Az időjárás is eléggé érdekesen alakult. Több esős idő volt, ami a növényeknek jól jött. Nekünk pedig ez azt (is) jelentette, hogy ismét sok fű- és sövénynyírást kellett végeznünk a Közösségi Háznál.
Bővebben: Ismét melóztunk a VE-GA Magyartési Közösségi Házánál
Boróka
Több évtizede már, hogy kisseb-nagyobb kihagyásokkal működik a „Boróka játszóház” Debrecenben, különböző helyszíneken - az utóbbi években a Széchenyi Kerti Református Gyülekezet, majd a Füredi Úti Református Gyülekezet közösségi tereiben - kézműves játszóházi délutánokat szervezünk változó korosztályú gyerekek részére.
Kézműves alkalmaink során a gyerekek mindig valami kedves remekművet, saját maguk alkotta kis virágokat, kerámiaedényeket, képeket, gyöngyből fűzött ékszereket… stb. készítenek. De ennél is fontosabb, hogy az itt eltöltött néhány órában, meghitt légkörben jól érzik magukat. A gyerekekkel való személyes foglalkozáshoz („törődéshez”) a kézműves tevékenység jó keretet biztosíthat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy lelkes szervező csapatunk egyik tagja sem profi kézműves, a legfontosabb számukra a gyerekekkel való együtt játszás, munkálkodás.
Így gondolja ezt Fruzsina és Jeromos (két kis bábfigura) is, akik játszóházi alkalmaink állandó vendégei, és az est végén legtöbbször mesével, vagy játékkal kedveskednek a gyerekeknek.
Havonta megrendezésre kerülő alkalmainkra szeretettel várunk minden érdeklődő gyermeket, és szüleiket is.
Magyari Zoltán és Judit
A Boróka rövid története
40 évvel ezelőtt egy házaspár élete minden napi nyüzsgés volt. Tizenéves gyerekek adták egymásnak a kilincset a Kossuth utcai lakásban. Csevegtek, csacsogtak, de közben mindig csináltak valamit. Kellett hát valami tevékenység, ami mentén össze szerveződhettek ezek a gyerekek. Ennek létrejöttében a benne levők meghatározó igényei és problémái játszották a főszerepet, ezért a tevékenység szükségképpen sokszínű volt: létezett sportcsoport, kézműves klub, sci-fi baráti kör, a műhelycsoport keretein belül pedig a diákok kutatásokat végezhettek, tanulmányokat írhattak bármilyen, őket érdeklő kérdésről…
Most ugrok az időben közel tizenöt évet. 1992-ben Kiskunhalason járunk a VE-GA éves nagytalálkozóján, ahol is egy lelkes csapat részt vett egy kézműves játszóházi programon. A házat, ahol a program volt, Boróka Háznak hívták….
Újabb egy év telt el, amikor is a Velemi VE-GA Nyári Egyetem és Nagytáborból hazafelé a vonaton Szupi és Szundi úgy döntött, hogy Debrecenbe költözik…. és 1993 szeptemberében már a Füredi úti albérleti központtal létre jött a debreceni Vegás csapat.
Még ebben az évben összeállt a gondolat Szupi, Szundi, Orsi fejében. Szupi hozta az IME egyesületi formát Orsival, Szundi hozta a kézműves dolgokat és Rékát. Szövődtek a kapcsolatok a civil zónában és 1993 őszén elindultak a Boróka játszóházak a Forrás Egyesület Angyalföld téri foglalkoztatójában. Gyerekekkel való foglalkozás, Törődés és az alkotás – ez volt és ez az, ami összetart bennünket. Akkor és most is.
Magyari Zoli
Melók a VE-GA Magyartési Közösségi Házánál
Farsangkor megbeszéltük azt, hogy miket tervezünk ezen a tavaszon elvégezni a Közösségi Háznál.
Csak reménykedtünk abban, hogy a hosszú listából sok mindenre sort tudunk keríteni, amikor a karantén kihírdetésre került.
Bodzavirág
(Anikó szubjektív)
A bodza egy nagyon különleges, gyakorlatilag az egész világon ismert növény.
Egy régi erdélyi közmondás szerint “Fakad a bodza, büdös a rokka” - vagyis, amikor a bodza rügyezik, virágozni kezd, az asszonyok is kikívánkoznak a szabadba a házimunka elől.
Gyerekkorunkban hallgathattuk Andersen meséjét Bodza Anyóról, ihattuk a nagymamánk által készített bodza szörpöt. A bodza tea pedig nagyon jó volt a megfázások gyógyítására is.
Emlékszem, Édesapámmal még bodzasípot is készítettünk....