"Rasszizmus"
(Rassz: bizonyos öröklődő sajátságok tekintetében eltérő kisebb csoport a fajon belül.)
Látható, hogy a rasszizmusnak a mai pejoratív értelmében nem sok köze van a rassz fogalmához. A rasszizmus kifejezéssel azon nézetegyütteseket jelöljük, amelyek előítélettel viseltetnek valamely népcsoporttal, néppel vagy etnikummal szemben - jellemzően negatív előítélettel. A népek, népcsoportok, de még az etnikumok sem rasszok a szó biológiai - antropológiai értelmében. Lehetnek azonban általánosíthatóan jellemző örökletes testi jegyeik, de még inkább jellemző kulturális - világnézeti - vallásos másságaik, mint alapjai egy tudománytalan és igénytelen rasszizmusnak.
A kifejezés ezen értelmének enyhébb és súlyosabb változataiban kavart nagy vihart egy 2003. évi szociológiai felmérés, amely szerint a vizsgált történelem szakos hallgatók jelentős része rasszista. Jómagam - bár hallottam róla - nem foglalkoztam sem ezzel a kutatással, sem az eredményével és ezek ma sem érdekelnek. Mivel azonban megszólíttattam általában a rasszizmus és az antiszemitizmus kérdésében, felvázolom néhány megfontolásomat ezekről.
Egy kis sarokasztalon, terítéken a hazai gyermek és ifjúsági közéletfejlesztés
A nagy rendszerváltás utáni negyedik mini-rendszerváltást értük meg és negyedjére már, hogy a kormányváltás után egy évvel a VE-GA heves vitákba kényszerül a gyermek, ifjúsági és diák közélet fejlesztéséért felelős országos vezetőkkel - akiket egyébként, ritka kivétellel, régóta és személyesen ismer.
A törvényszerűségnek legalább a gyanúja mindenképpen megalapozott és megérné egy -szisztematikusan vizsgálódó - szociológus-politológus figyelmét.
Régebben igazán gazdája sem volt, vagy éppen túl sok gazdája is volt ennek az ügynek - a lényeg szempontjából egykutya.
Amióta létezik az ISM-GYISM, elvben van ennek a területnek is kormányszintű politikai gazdája és főhatósága. Mégsincs.
A vélhető okok felfejtése nem egyszerű és igazságtalan volna, csak a minisztériumon elverni a port - főleg csak a GYISM-en. Azonban felmenteni sem lehet. Mindenképpen nélkülözhetetlen kezdeményező szerepe kell, hogy legyen, ugyanis egyféle tisztázó közgondolkodás megindításában - amihez mi az egyik természetes partnerként kínálkozunk.
Egy partnernek egy tárgyi minisztériumi koncepció kidolgozásához, amihez nyilvánvalóan elengedhetetlenek a civil partnerek, vagyis maguk a gyermek és ifjúsági közéletfejlesztő szervezetek - nyilvánvalóan azok, akik vitaképes, artikulált koncepcióval rendelkeznek ezen tevékenységkörben.
Bővebben: Egy kis sarokasztalon, terítéken a hazai gyermek és ifjúsági közéletfejlesztés