Helyzetkép II.
(2008 november közepe)
Az elmúlt félévben igen jelentős fejlemények történtek az életünk közös civil metszetében - amit (különböző okokból) VE-GÁ-nak nevezünk. (Most a Halottak Napja kapcsán - Anikó őszinte rémületére - elmondtam egy újságírónak azt, hogy sok év múltán, amikor a vegások jó része már saját kereszttel fog rendelkezni a sírkertekben, szinte mindegyikre fel lesz véve az, hogy "Nem is tudom, hogy vegás voltam-e?")
Ezen fejlemények eredményeként - az egyik eredmény, hogy ezt már nem csak én mondom - a VE-GA valóban civil mozgalmi alakulatként az egyik legfejlettebb kis hazánkban. Ezzel ugyan nem mondtam túl sokat, de azért ez mégsem semmi.
Ennek a belső megértése és megélése elsősorban maga is a civilség függvénye. Szeretném azonban azt, hogy ha kis örömként is, de megélnétek, mert ez mégiscsak a Ti kis hozzájárulásaitokból adódott és adódik össze ilyen jelentőssé - vagyis a Tiétek.
Az eredményünk lényege éppen az - utalva a minapi írásomra - hogy immár szinte teljes életkori metszetben is minőségi színvonalon valósul meg (és gyakorlatilag teljesen civil módon) önmagunk közösségének termelése és fogyasztása.
Ennek érdekében pedig ezévben már meglehetősen sokan voltatok olyanok, akik olyan időt, pénzt és energiát fordítottatok erre, amit tudatos vállalással vontatok el az anyagi fogyasztásaitoktól illetve a tágabb családjaitoktól és a szűkebb kollegáris köreitektől.
Nem mindenki birkózott meg ezzel, de aki megtette, az igazi civil kurázsiról tett bizonyságot.
Ennél több áldozatot kívánni tisztességtelen (ámbár ennyit nem elvárni erkölcstelen).
A legfontosabb eredménynek azt érzem, hogy jelentős mértékben és új tartalmakkal regenerálódnak a régi "vegák" és hogy ennek vannak olyan közös alapjai, aminek részeivé váltak és válnak az új és legújabb vegások csoportjai is.
Ezek legtisztábban a családos táborban jelentek meg az idén és abban, hogy a jövő évi táborokra immár annyian jelentkeztek segítőnek, hogy az tíz táborra is bőségesen elég lenne. (Vezetői szerepeket vállaló felnőttekben van hiány az egyes táborokban.)
A tavasz elején a Magyar-Francia Ifjúsági és Sport Munkabizottság francia oldala behívatott a magyar féllel a VE-GA képviseletében abba a magyarországi protokoll programba, aminek témája az ifjúság segítés volt. A véleményük szerint azon igen kevesek közé tartozunk - és szerintük nem csak Magyarországon - akik képesek autentikus szakmai partnerek lenni ezen a területen bárkinek.
Tavasztól nyárig 714 fő gyereket és fiatalt táboroztattunk Tésen illetve külföldön, a magunk találkozóit is beleértve. Ez nem csak e-tekintetben csúcs, hanem abban is, hogy először volt több segítőnk, mint kellett volna. (Itt - ismét - megjegyzendő az, hogy a felnőtt segítők tekintetében mégis szükségünk lett volna egyesekre illetve hogy a kisgyerek tábor tekintetében olyan pocsék volt a jelentkezési morál, hogy annál rosszabb már nem is lehetett volna.)
A képzési- és szaktáboraink egészen magas szinten voltak professzionálisak, ami abban is megmérődött, hogy az egyik képzési projektünkkel országos minta-projekt címet nyertünk, aminek a gazdája - és ez is eredmény - nem én vagyok, hanem Maya és ha megszerzi a diplomáját, akkor Balogh Csilla.
Létrehoztunk egy konzorciumot a Csongrád megyei ifjúsági szakmai-módszertani központ megvalósítására.
Rövidesen beadunk két vegás ihletésű TáMOP pályázatot Jucó illetve Ditti vezetésében.
A VE-GA megkapta a "Szentes városért érdemérem"-et.
A VE-Gá-nak, meg nekem meg kinéz még egy miniszteriális kitüntetés is, ha el nem viszi a cica.
Mindezek mögött, egy mélyebb rétegében a dolgoknak, mind szélesebb körben elismert az, hogy szellemi téren több területen is az élre kerültünk. Ilyen az ifjúságsegítés és vezetés elmélete, módszertana és gyakorlata, az ifjúsági munka illetve a fenntartható fejlődés etikája, az civil ifjúsági táboroztatás és képzés (stb.).
Egészen más kérdés, hogy hogyan élik meg ezt a különböző szakmák.
Mostmár hivatalosan is elismerik ezt, ez tény, ráadásul már nem csak minket kettőnket, bár a harci övezetbe még nem szívesen engedek mást. Ugyanakkor és egyben azért, mert a civil megközelítésekkel nem igazán tudnak mihez kezdeni a partnereink legjobbjai sem - amit a magyar társadalom jelenlegi állapotában természetesnek kell tekintenünk - de ettől nem könnyebb a helyzet. Az a sajátos helyzet, amit az tükröz a legjobban, hogy sikerült - végre - egy olyan méretes ifjúság segítő kézi- illetve tankönyvet összeállítania a barátainknak és tisztelőinknek, amiben véletlenül sem lehet megtalálni a nevünket.
Korom Pál