Vegás eljárásmód-minta az etikai ítéletek meghozásához gyermekérdekeket és gyermekeket veszélyeztető ügyekben

Kategória: Levelek V Megjelent: 2006. február 20. hétfő

Van egy olyan ügyrendszer, amelyben vegásokat felelősség terhel veszélyeztetett gyermekek sorsáért. Ez az, ami - többé-kevésbe - folyamatosan, 17 éve burjánzik a VE-GA és a HMG drámai tagozatának határfelületein, egyik oldalon az én, másik oldalon Keserű Imre tanár főszerepével.

  1. Az etikai ítéletalkotáshoz egyrészt annak a vizsgálata szükséges, hogy amit a szereplők cselekednek, az mennyiben egyeztethető össze az általuk vállalt elvekkel illetve konkrét személyes vállalásaikkal?
    Ezek az elvek és vállalások lehetnek általános elvek és vállalások (A), lehetnek az érintettek befoglaló rendszereinek elvei és vállalásai (B) illetve lehetnek egyéni vállalások (C).
  2. Az etikai ítéletalkotáshoz másrészt annak a vizsgálata szükséges, hogy a főszereplők azon konfliktusaikban, amely gyermekeket érintett, hogyan jártak el egymással és a gyerekekkel szemben?
  1. A., Az általános(-abb) elvek többnyire nemzetközi (pl. EU-s) és hazai törvényekben is testet öltenek illetve olyan ún. egyéb jogi eszközökben, mint pl. az ET és az EU ajánlásai, közleményei, chartái, stb..
    A magyar Alkotmány, mint alaptörvény leteszi a voksot a demokrácia, a pluralizmus, a nyilvánosság, az önrendelkezés, az emberi jogok (stb.) elvei mellett.
    A törvények közül erre az esetre is vonatkozik továbbá az ENSZ gyermekjogi egyezménye. Ezen túl az iskola-rendszerre vonatkozik még a Közoktatási törvény (a fenti egyezmény nyomán illetve abból származtatott diákjogi rendszerrel) illetve a korosztályi önkormányzatokra az ET 237. sz. chartája - ami egyben már az EU ún. egyéb jogi eszköze is.
    Etikai aspektusból három főbb elvbe tömöríthetők ezen jogi formulák tartalmai:
    • a plurális demokrácia és a nyilvánosság elve;
    • az önrendelkezés és az önkormányzatiság elve;
    • az emberi jogok - ezen belül a gyermek- és diákjogok - garantálásának elve.

    Az általánosabb vállalások lehetnek kifejezetten erkölcsi elvek vállalásai és lehetnek olyan erkölcsi premisszák felvállalásai, mint pl. a tisztességesség és igazságosság. Az sem kis vállalás azonban, ha valaki csak a normális emberi magatartás és viselkedés szabályait vállalja föl.
  2. B. C., Keserű befoglaló rendszere a HMG és annak irodalmi-drámai tagozata.
    A tagozat szakmai-pedagógiai elvei mellett hangsúlyozott elve/elvárása - amit a tanév utolsó napján is keményen elővezetett - hogy a diákok legyenek nyíltak, nyitottak a világra, vegyenek részt a környezetük életében és próbálkozzanak, szerezzenek tapasztalatokat és gondolkodjanak el azokon. Keserű saját vállalása, hogy vezetőtanár, szellemi (politikai)-lelki-művészi példa és húzóerő. Megjelenítője a képviselt és vállalt elveknek, értékrendnek.
    Az én rendszerem a VE-GA. Az erkölcsiségemet példa- és mintaadóként magam hordozom. Ez az erkölcsiség tudatosan is kimunkált és artikulált. Ennek szellemében vállaltam, hogy "kerülöm" a drámaisokat, merthogy 1998 tavaszától kimondva is veszélyessé vált rájuk a velem/velünk való kapcsolattartás.
  3. *

Ezt követően vizsgálandó az, hogy (I.) a tevékenységeink az adott ügyekben mennyire felelnek meg az általunk vállalt elveknek és konkrét vállalásoknak (A., B., C.)?
Ezután vizsgálandó meg az, hogy (II.) a konfliktusainkban, hogyan jártunk el egymással és a gyerekekkel szemben az adott ügyekben az A., B. és C. elvek és vállalások tükrében?
A vizsgálandó cselekedetek egy etikai mérlegelés során nem jogilag értelmezett tényállások, mert ez a vizsgálat nem jogi vizsgálat. Egyébként is, mindegyikünk követ el hibákat - egyedi etikai vétségeket is amikből azonban nem helyes messzemenő (minősítő) következtetéseket levonni.
A hosszabb távú és egyértelmű viszonyok, trendek, törekvések (stb.) számítanak ezügyben, egy ilyen vizsgálatban.

*

Lássuk az elemzendő történéseket etikai aspektusból.

A HMG első drámai osztálya egy évben indult a VE-GA kialakulásának megkezdődésével 1978-ban. Ezt azonban az érintettek '82 nyaráig nem is tudták. Igazából sem a tagozat, sem a VE-GA nem formálódott még meg. (A Koromék után - szintén "gyüttmentként" - Szentesre került Keserű házaspár pedig úgyszólván éppen kipottyant az igazi felnőtt korba.)
Korom Pál a HMG ismert és népszerű figurája volt. Kísérte a HMG-s diákokat az "Aranyjelvényesek az Olimpiára" próbáira, a gimiben külső óraadóként vezetett sportfoglalkozást (karate típusú önvédelmet átlag 30 főnek - zömében drámaisnak, csak ezt nem tudta). Az elvesztett verseit megtaláló gimisek tucatszám másolták azokat. (Ezek kapcsán ismerkedett meg a tagozat alapító igazgatójával, Bácskai Mihállyal is.)
Őszintén mondom, hogy pl. Hevesi Tamásékról sem tudtam, hogy drámaisok.
'82 nyarán egy KISZ-vezető képző táborban találkoztam Mészáros Pistával (Stefával), aki még első előtt volt ott, mint felvett drámais. Itt "esett le", hogy van ilyen tagozat, de Keserűről még ekkor sem hallottam.
Vele - tudatosan - '82 őszén találkoztam először, mint a HMG KISZ segítő tanárával a városi KISZ Bizottság Pol.képzési Munkabizottsága (PKMB) ülésén. Lánglelkű, öntörvényű, meglehetősen vitaképtelen fiatalembernek ismertem meg. Sok közünk egymáshoz azonban még két évig nem volt, ami valahol azért különös, mert az alakuló VE-Gá-ban mindvégig komoly szerepet játszottak a drámaisok. (Hozzájuk - és köztük az "Alföldis" Nagy Keserű Osztályhoz - Bodnár Tibi és vízilabdás baráti köre volt a fő kapcsolódási pont.)
A drámaisok jellemzően nagyobb szerepvállalása a forrongó ügyeinkben több szempontból is nagyon logikus. Egyrészt érzékenyebbek, aktívabbak, közönségigényesebbek voltak - hiszen így válogatták őket - másrészt zömükben kollégisták voltak, távol az otthonuktól. De különös jelentősége volt annak a szárnyalás és szabadság mítosznak is, amit Keserű oltott beléjük, akit valósággal körülölelt a diákjai rajongása.
Ditti osztálya éppen csak megkezdte a tanulmányait, amikor a VE-GA formálisan is megalakult Békeklubként - '84 szeptember 26-án. Az előkészítés rendkívül sokoldalú és alapos volt, mégsem vette komolyan senki. Saját osztályában és a HMG KISZ gyűlésén Keserű ki is gúnyolta, amivel okozott is némi zavart (több drámais is kilépett a megalakult békeklubból).
Tény azonban, hogy amikor Anikót a városi "Pártbizottság" '85 januárjában "leckéztetésre" hívta, akkor Keserű - aki szintén jelen volt - kiállt mellette, mondván, hogy ő ugyan hülyeségnek tartja az egészet, de ártalmasnak nem és úgysem tart az egész sokáig.
Csakhogy a "Párt" már döntött a VE-GA sorsáról és az ítélet-végrehajtást a Vízmű Vállalat pártszervezetére bízta. A Korom házaspár tönkretétele pedig nem is okozott volna gondot, ha ennek eredménye nem a szülők és gyerekek spontán lázadása lett volna. Ennek a lázadásnak egyik eredményeként az akkori IV. D. és a Nagy Keserű osztály (I 11. D.) is szinte teljes létszámban csatlakozott a VE-Gá-hoz. Ez volt az első sokk, ami Keserűt érte. (Megállított az utcán valamilyen zavaros, izgatott szöveggel, aminek az a kérdés volt a lényege, hogy tudjuk-e azt, hogy mibe is rángatjuk bele a gyerekeket.) Ettől és ekkor kezdődött meg Keserű első, a VE-Gá-tól óvó jellegzetes gyermekmentő akciója, ami az iránta való rajongásukkal manipulált és mellőzte az érveket. Sőt rendre nyitvahagyta - őszintén vagy kevésbé őszintén - azt a lehetőséget is, hogy jó és helyes ügyről van szó (de persze olyanról, ami veszélyes rájuk). Amit közben ugyanúgy sugárzott, mint manapság az az, hogy Őt ez nem érdekli, hogy ezek a dolgok gyerekesek és hogy ez a Korom egy dilettáns anarchista.
Az első "lázító darabot" mégsem Korom Pali írta, hanem Ő, "Dioptria" címmel. (Ez a darab az Ő és a drámai tagozat valaha volt legnagyobb szentesi sikere.) Eltiport haladás, ostoba párttitkár, buta, tehetetlen tömeg és idealista lázadók - a VE-GA magára is ismert a történetben. A darab - művészileg sem volt jobb, mint a rockjáték - nem futhatta ki magát, de baj sem lett belőle, mert a HMG megvédte a sajátjait.
Egész más sorsra jutott a VE-GA "béke rockjátéka" és a "FA-játék".
A "Dioptria" zártkörű sikerei idején állt fel a rock-játék első csapata, amelynek köze sem volt a drámaisokhoz. Gyakorlatilag már minden készen volt és csak a kidolgozás és begyakorlás volt hátra, amikor az akkori II.D. - Ditti osztálya - nagyobbik fele elfoglalta "a játék"-ot, a zenészek elbolondításával.
A dolognak persze megvolt a maga lényegi oka, méghozzá a drámatagozat egyik látványos csődje. Ezt az osztályt bűnösen rosszul szedték össze tanulmányi és előadói képességek tekintetében is. Ráadásul kétszeresen is cserbenhagyták - otthagyta őket rajongott osztályfőnökük és drámatanár se jutott nekik, még a negyedik félévre sem. A rock-játékot, mint önmaguk nagy lehetőségét ismerték fel ösztönösen és úgy kapaszkodtak bele, mint egy fuldokló.
Március végén meghívtam a próbákra az igazgatót - Bácskai Mihályt - aki el is jött. A zene nagyon tetszett neki, darabként viszont Keserűre akarta bízni. Keserű azonban nem vállalta, mert a Nagy Keserű Osztály "búcsúztatásával" volt elfoglalva.
Így a rockjáték egyrészt elvesztette azt a lehetőséget, hogy a HMG égisze alá kerüljön, másrészt, hogy szakember csiszolja és ne én. Ezzel a HMG illetve a tagozat (Keserű) eleve rendkívül súlyosan hibázott.
Ennek súlyos következményei lettek, amikor a darab torzó változata is átütő siker lett - újabb hisztériát keltve az MSZMP-ben, a "békézés" sokkja után egy évvel. A hisztériának a csődosztály több tagja is könnyen esett áldozatul így, a tanév legvégén.
Bácskai azonban a rock-játékban meglátta a lehetőséget is és kérésére Keserű '86 őszén mégiscsak kialakította az osztállyal - immár annak majd az egészével - a darab egy egészen jó előadás-változatát. De nem volt türelme hozzájuk. Többszörös válságban élt. Nem heverte még ki a Nagy Keserű Osztály távoztát és mint baloldali ember is válságba került. Maga az osztály is kiábrándító volt a számára. A VE-GA Rock-csoporttal pedig nem akart és nem is tudott mihez kezdeni.
Végül - másfél hónappal - a XI. Békekonferencia előtt, egyszerűen otthagyta őket, tehát rámhagyta az Ő és a HMG egy egész drámai osztályát.
(Az 1987 év elejei giminapon a rock-játék Keserű-féle változata még előadásra került - nagy sikerrel.) A kialakult helyzettel szembe kellett néznie az iskolának is. Hosszas viták után, mintegy '87 márciusától Keserű mégiscsak bevetette a híres Keserű-varázst és némileg utálkozva ugyan, de elkezdte az osztály tipikus, zárt drámais territóriummá való átalakítását - egyúttal minden lehetséges zavaró körülménytől való elidegenítését.
(A rock-játék búcsúelőadására nyáron - az Érd-Simonmajori Béketalálkozón - került sor, az iskola tudta nélkül.)
Negyedikben Keserűvel szülte meg az osztály a Nagy (és megalázó ) Búcsú Showt, amit az osztály eufóriával élt, feledve a rock-játékot csapostul-papostul - és én hagytam, hogy drámaisként "normálisan" búcsúzhassanak.
Mi szűrődött be a HMG kollektív-tudatalattijába ezen ügyről? Az, hogy ezt az osztályt az tette tönkre, hogy a VE-GA - de mindenekelőtt a dilettáns Korom - beavatkozott az osztály életébe és Ő tette őket tönkre. Ezt a nézetet Keserű fogalmazta meg és képviselte, pedig maga sem hitt igazán ebben. Úgy gondolta azonban, hogy az iskolának, a diákjainak jobb így. A maga felelősségét is könnyebb volt így feledni.
Közben mindinkább kényelmetlenné vált a HMG számára az én jelenlétem és a nagyszámú vegás HMG-s.
De mindezt, az egészet senki nem mondta ki szembe, nyíltan, őszintén. Ellenkezőleg! Ugyanúgy jártam szinte naponta a HMG-be - mint változatlanul népszerű ember - és semmit nem érzékeltem a fentiekből. Keserű is játszotta a barátságost, ahogy addig és ahogy azóta is. (1998-ban a SZIDÖK kapcsán ismét VE-GA-közelbe került egy drámais csapat. Félve a következményektől, beszélgetésre hívtam Keserűt. Nem kis meglepetésemre valóban találkozott velem, de beszélgetésről szó sem volt. Elmondta, hogy én egy meggondolatlanul romboló anarchista vagyok, aki az iskola, a tanárok és a szülők ellen lázítom a gyerekeket. Szakmailag - drámapedagógiailag - dilettáns vagyok, aki eddig is két osztályt tett tönkre. Számára nem elfogadható semmiféle szereplése első- és másodéves drámaisoknak "az én dolgaimban". Aztán gunyorosan hozzátette, hogy ha viszont találok olyan harmadikost vagy negyedikest, aki még hallgat rám, akkor azokat vihetem - azok úgy se maradnak meg sokáig a tagozaton.)
Akkor azonban még - '87 kora őszén - semmi nem jelezte azt a HMG iskolavezetési, tanári mélyrétegeiben kialakuló egyre átfogóbb késztetést, hogy meg kellene szabadulni a VE-Gá-tól és a Koromtól.
Az 1987-88-as tanévben (Dittiék osztálya kollektív Show-zásának évében) ennek a sumákolásnak és a drámai-tagozat újabb súlyos csődjének tragikus következményei lettek.
A drámai tagozat újabb látványos csődjét egy meggondolatlan, hibás döntés hozta. Ennek a lényege az volt - amennyire ezt egyáltalán tudni lehet - hogy a drámaira való túljelentkezés kezelésére kialakítottak egy vegyes "E" osztályt. Az osztály egyik fele köznapi diák volt (még csak nem is valamiféle tagozatos elit), a másik fele pedig olyan diák, aki a drámaira felvételizett és hite szerint arra is vették fel. (Hónapokkal később Bácskai ugyan azt mondta, hogy "filmeseknek" szánták őket, de ők ezt sosem fogadták el.) Ráadásul az osztály drámais fele feltűnően erőteljes személyiségekből állt, akik rendkívül rövid idő alatt felismerték, hogy az iskola átverte őket. Az osztály lehetetlen helyzetére igen hamar ráébredt pályakezdő osztályfőnökük és a IV. D. vezetőköre - Ditti, Szalai Gabi, Tóth Geby - is. Ditti előbb Pintér Tündét hozta fel hozzánk. De még szeptemberben eljött Belicza Bea és Keskeny Edit is, akiket az osztály egyetlen régi vegása, Vass Timi hozott el.
Vass Timi tudott róla, hogy a vegások fejében új darab jár és kérte, hogy az legyen az I.E-é és ezzel segítsünk nekik. Új darab azonban nem volt - illetve kiderült, hogy Ditti, Szalai Gabi és még két lány már kidolgozott egy mesejáték ötletet, de már lemondtak a megcsinálásáról. Azt Ők is jó ötletnek tartották, hogy próbálkozzon vele az I.E és ők ketten azt is vállalták, hogy segítenek, amennyire tudnak illetve amennyire az lehetséges.
Én - bár nem tudtam/tudhattam arról, hogy milyen ellenségesség alakult ki a HMG-ben velünk szemben - már nagyon óvatos voltam a rock-játék "keserű" tapasztalatai miatt. Ezért még a végiggondolást is ahhoz kötöttem, hogy adja a dologhoz előzetes áldását Bácskai és, hogy ha elindul a munka, akkor azt az osztályfőnök - Czabarka Judit - vezesse, Fabulya és Szalai Gabi segítő tevékenysége mellett. Bácskai áldását adta, Czabarka valósággal megörült neki - Ditti el is hozta, meg is beszéltük - (Keserű meg nem is értette, hogy miért kérdezik meg, mert annyira nem is érdekelte).
Gyakorlatilag felfoghatatlan, hogy miért tették ezt, miért vállalták, miért mentek bele ilyen támogató vagy ráhagyó magatartással, miközben - mint már tudjuk - a fő problémájuk az volt, hogy miként szabaduljanak meg tőlünk. Csakhát a nyílt szembenállást/szembeszállást senki sem vállalta, mindenki elhárította.
A dolog nem is indult jó előjelekkel. Előbb Czabarka makacsolta meg magát, aki osztályközösséget akart és a darabot az egész osztálynak szánta - értsd: nem csak a drámais felének. Aztán Dittiék közölték, hogy átadják, ami megvan, de nem érnek rá a darabbal foglalkozni. Szabad kezet adtak, de amit írtam belőle - "FA-játék" címmel - azt már nem érezték a magukénak és - azt hiszem - nem is tetszett nekik. Közben hatott a "Keserű varázs" is és egy-két próba után ott is hagytak engem a vízben az I.E. osztállyal és a "Fa-játék"-kal. Czabarka is csalódott, mert bár többen (Perjésné, Majtényi, Matkovics) is ígérték, hogy segítenek neki, végülis senki nem segített. A próbákat alapvetően Ő maga vezette a HMG-ben. Bácskai csak november végén nézett meg egy próbát. Adott néhány tanácsot és felszólította őket a szorgos gyakorlásra, mert túlvállalásnak talált egy ilyen komoly és hosszú, énekes darabot. Azon pedig egy kicsit meghökkent, hogy ipari tanulók segítenek a hang-és fénytechnikában. Keserű, mint a február 5-i "Giminap" drámais szervezője nézett be először a "kosztümös" főpróbák egyikére - és nem is titkolta, hogy neki nem tetszik, "de nem is várt többet".
Ez zavart is okozott (ismét), hiszen az I.E.-s drámaisoknak is Keserű volt "az Isten". Czabarkával meg is kérdeztük Bácskait, hogy most mi legyen, de Bácskai azt mondta, hogy egy elsős, vegyes osztálytól butaság többet várni, egyébként is megdolgoztak érte és nem lesz semmi baj. Magyarul: a HMG és drámai tagozata ismét rámhagyta egy csőd-osztályát, ezúttal osztályfőnököstől. Két éven belül másodjára.
Bácskainak nem lett igaza! A következmények tragikusak lettek, amiben Keserűnek kulcsfontosságúan szomorú szerep jutott. Nem tudni, hogy mi történt volna, ha ott lettem volna - valószínűleg nyíltszíni botrány tört volna ki köztem és Keserű között - de nem lehettem ott, mert a munkahelyem vidékre küldött, Czabarkát pedig Keserű úgy lesöpörte, hogy tulajdonképpen észre se vette.

Mi is történt valójában?

El lehet képzelni, hogy mit érezhetett az a húsz 15 éves gyerek - a fele még csak nem is drámais, akinek össze-vissza járkáló, tájékozódó emberek elé, a saját világításuk nélkül, alig hallható zenével és jórészt idegen díszletek között kellett kiállnia! De volt még valami, ami ennél is jobban bántotta őket - és az átsírt éjszakán vagy százszor hallottuk ezt:

Megrázott szülők, síró gyerekek, összeomlott osztályfőnök - senkinek nem kívánok olyan éjszakát, mint ami ezután következett.
Az eset mély válságot hozott a HMG életében is. Az összeomlott, megzavarodott osztály hetekre kiesett a normális kerékvágásból. A tanári karnak, ezen belül a drámai tanároknak és Keserű Imre vezetőtanárnak választ kellett adnia a miért-re és Keserű ezt magára is vállalta. Hiszen ki más is lehetett mindezért a bűnös, mint a Korom, meg a VE-GA, aki/ami ismét beleavatkozott a maga dilettáns, hozzá nem értő, anarchista módján egy drámais osztály életébe és ezt is tönkretette.
S, mert ez egy jobb megoldásnak kínálkozott, mint bármi más, hát ezt szajkózták a diákoknak és szüleiknek, még jó néhányan mások is.
(A tragikomikus vonzata ennek az indoklásnak az, hogy ezek a gyerekek annyira nem ismertek engem és a VE-Gá-t sem, hogy vagy tucatnyian emiatt akarták megismerni és ettől lettek végülis vegások.)

Eddig tehát az esettanulmány. Jó lenne elvégezni az etikai vizsgálatát, ha másért nem, akkor azért, hogy legalább a magunk számára lezárható legyen mindez. Amíg ezt meg nem tesszük, addig ez az ügy nyílt seb marad.

Szentes, 2000. július
Korom Pál