Én, az "ifjúságszervezeti vezetés" és a VE-GA

Kategória: Levelek VII Megjelent: 2008. szeptember 20. szombat

I.

Bevezetés:

Szempontunkból elsdlegesen az a fontos, hogy miben más egy civil ifjúsági szervezet vezetése, mint egy általában vett (felnőtt) civil egyesület vezetése. Amennyiben azonban nagykorú fiatalok szervezetét vesszük - akik legalábbis életkoruk és joghelyzetük szerint felnőttek - nem juthatunk sok megkülönböztető tartalomhoz. Annál inkább juthatunk ilyen sajátos és megkülönböztető vonásokhoz, ha vizsgálatunk homlokterébe olyan civil szervezetet (szerveződést, csoportot) helyezünk, amelyben kiskorúak vagyis nem felnőttek vannak.

Jómagam 1978. óta folyamatosan (egyszemélyi) vezetője vagyok a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetségnek, amely 1988. évtől vált országos szervezetté.
(Szükséges megjegyezni azt - és ezzel máris "belecsapni a lecsóba" - hogy az évenkénti tagösszeíró íveinket, főleg a 2005. decemberi népszavazás óta, mind kevesebb kiskorú írja alá.
Egyrészt félelmeket szül az eldurvuló politikai élet és a szülők növekvő része "nem szereti", ha a gyerekük bármit is aláír. Másrészt a VE-Gá-nak is mind több gondja van azzal, hogy gyerekek - és főleg 14 éven aluliak - deklarált tagságot vállaljanak egy civil társadalmi egyesületben.)
Úgy gondolom, hogy 30 év sikeres civil szervezeti gyermek- és ifjúságvezetői praxis igen jelentős tőke akkor, ha valaki ezen a téren kíván fejtegetésekbe bocsátkozni.
Azt hiszem, hogy mi valamennyien tanultunk mindenféle vezetési ismereteket, akár a KISZ-ben is. Nekem kiváló szakemberektől jutott ez ki a vízügyi szakközépiskolában és a főiskolán is, méghozzá erőteljesen praktikus felfogásban. Emellett, amikor a VE-GA elkezdett Anikó és körülöttem (észrevétlenül) megszerveződni, akkor már fél évtizednyi  középvezetői gyakorlattal rendelkeztem és éppen egy megyei vízmű vállalatnál voltam felelős középvezető. 

*

A vezetési ismereteknek régebben is több felfogása létezett. Mintegy két évtizede azonban valóságos divattá vált a vezetéssel foglalkozni és a könyvesboltokban gyakran külön polc van az ezzel foglalkozó irodalomnak.
Nem kis gond egy érdeklődőnek ezek közt eligazodni és rálelni arra, amire szüksége van. A mi esetünkben pedig külön gond az, hogy kifejezetten a civil gyermek és ifjúsági szervezetek vezetésére vonatkozó (tan-)könyvet aligha találni.
A gyermek és ifjúsági szervezetek vezetésével kapcsolatban tengernyi gondom és dilemmám van. Próbálom ezek egy részét mértéktartóan és valamiféle rendezettséggel elővezetni.
Nemcsak a felszínt borzolom meg például azzal, ha magának a kifejezésnek - civil gyermek és ifjúsági szervezet vezetése - a jelentését vizsgálom, néhány kérdés - és később válasz - tükrében.
Mitől "civil" például egy gyermek és ifjúsági szervezet?
Mennyire lehet egy szervezet a kiskorú tagjai függetlenedési és függetlenségi terepe?
Mennyiben kell és lehet függetlenednie illetve függetlennek lennie a függő helyzetű kiskorú személyek szervezetének és mi lehet ennek a mértéke? Miért kell a szervezetüknek függetlennek lennie politikai és ideológiai szervezetektől? Lehet-e a szervezetük politikai illetve ideológiai természetű szervezet?
Ki - mi határozza meg egy ilyen  szervezet szocializációs tartalmát (miközben az ehhez fűződő jogok a szülői és iskolai jogok mögé sorolandók )?
Mitől és mennyiben "gyermek és ifjúsági" egy ilyen szervezet?
Jelent-e ez más jogokat - például az életkoruknak megfelelő pozitív (jogi) diszkriminációt - vagy valamiféle értelmes disztingválást a megalakulásuk, a működésük, az értékelésük tekintetében?
A szervezetük mennyiben a saját igényeik és gondjaik szerinti, személyi és társas kapcsolati fejlődésük terepe illetve mennyire a felnőtt vezetők "nevelő" (esetleg transzmissziós) terepe?
Mitől és mennyiben demokratikus "szervezet" egy gyermek és ifjúsági csapat?
Lehet-e egyesület egy ilyen csapat a "nagy könyv" szerint? Mit jelentenek a demokratikusság formális szabályai egy ilyen közegben?
Ha ilyen formál-demokratikus szervezeti rendszer - tehát, amit írásba kell foglalni a bejegyzés érdekében és amit az ügyészség már nálunk is nem egyszer ellenőrzött - valóban, csak formálisan tud működni, akkor hogyan lehetséges mégis a tartalmilag is demokratikus szervezeti működési mód?
És végül, mit jelent felnőttként gyermek és ifjúsági szervezetet "vezetni", mi a tartalma a vezetésnek egy ilyen közegben?
Lehetséges-e gyermek és ifjúsági vezetés - felnőtt segítői háttérrel (a segítőt most úgy értve, ahogy azt már leírtam)?
Lehetséges-e kollektív vezetés - pl. az ún. "fészekalj" módszerrel (ahol 4-5 elismert fiatal együtt oldja meg, szoros együttműködésben a vezetési feladatokat)?
Lehetséges-e egy ilyen szervezet vezetése valamilyen pedagógiai "szisztéma" nélkül,  nevelési terv nélkül? És a nevelő tevékenység lehetséges-e deklarált etikai alapállás nélkül?

II./1.

A részfogalmakhoz kapcsolt fenti kérdések nem véletlenek és bizonyos értelemben provokatívak is. A nagyobb részükre persze van egyéni válaszom, hiszen egyébként a VE-GA nem is működhetne immár 30 éve. A többségükre azonban "tudományos" válaszom nincs és nem is lehet.

Gondolataim a "civil" jelzőhöz illetve részfogalomhoz valamint a hozzá kapcsolt kérdéseimhez:

 --  Mitől civil a civil?
A mi álláspontunk szerint attól, hogy (szocializációs) értékrendje megfelel a polgári értékrend klasszikus összetevőinek, amiket a következő jellemzőkkel írtunk le:
    -  autonóm lét, öntudatosság, hit, erkölcsiség (bátorság, tisztesség, szolidaritás)
    -  rendezettség, tisztaság, takarékosság (fenntarthatóság)
    -  kiállás a közjóért, közéleti részvétel, demokratikus döntéshozatal
    -  a mások és a mások eredményeinek (tulajdonának) tisztelete
    -  jogtudat, jogérvényesítés és felelősségvállalás

 --  Mit jelent a tagok függetlenedése és függetlensége a szervezeten belül?
Szerintünk azt, hogy segíti a tagok illetve a fentiek szerinti egyéni és társas autonómiák kibontakozását, valamint biztosítja az autonómiák kialakult szintjének megélési lehetőségeit.
De kit tekintünk autonómnak? Nos mi azt, aki:
    - szabályalkotóan és tartósan önálló,
    - beilleszkedéssel önálló,
    - a külső ellenőrzést belsővel feloldó,
    - a korlátait jól felmérően szabad kezdeményező,
    - egymást erősítően spontán, tudatos és intuitív,
    - a függőségeit tiszteletben tartóan független,
    - és felelősen szabad.
Szükséges azonban hangsúlyozni azt, hogy a szervezet ennek, csak egy -  kortárs -  terepe, míg meghatározó terepei a család és az iskola-rendszer.(Egy jól működő szervezetnek van lehetősége "hiánypótlásokra", "regenerációkra", de ezeket a lehetőségeket nem szabad túlbecsülni.)

 -- Mit jelent a szervezet függetlenedése, függetlensége és mi lehet ennek a mértéke?
Alapvetően formálisan is elkülönülő és elkülönült MI-t jelent, amelyet a tagok mindinkább képviselnek az otthoni és iskolai életükben is.
Egy más metszetben meglévő és növekvő szervezeti autonómiát jelent, ami egyben segíti is a kortárs-integrációt, már amennyiben erre/ebben partnerekre lelnek.
A függetlenség mértékét az határozza meg, hogy nem rombolhatja a családi és az iskolai kapcsolatokat.

 -- Miért kell függetlennek lennie politikai és ideológiai szervezetektől?
Azon túl, hogy a nevelésük - ebben az értelemben is - a családjuk joga és felelőssége, ezidőben bontakozik ki az ideológiai és politikai szocializációjuk, méghozzá a szélrózsa minden irányába. Egy civil szervezetnek nincs joga ennek irányt és korlátokat szabni, arról nem is beszélve, hogy amennyiben a fejlődésük ezen metszetét hozzuk előtérbe, akkor az e téren való másságaik kialakulása "szét is szedi" a szervezetet. (Megjegyzendő, hogy létezhet és létezik is olyan, nem hagyományos ideológiai alapállás és közéletiség, amely - bizonyos határok mentén - tiszteletben tartja az eltérő nézeteket és politikai tevékenységeket.)

 --Lehet-e egy ilyen szervezet maga ideológiai és/vagy politikai szervezet?
A felnőtt politikai szervezetek lényegük szerint a hatalomra törnek, míg az ifjúsági szervezeteik erre szocializálnak. Ezért nem tekinthetők civilnek.
Azt, hogy valamely hagyományos ideológia értékrendjének alapján szervezzenek civilek szervezetet, szerintem nem lehet megkifogásolni. Az viszont probléma, ha ebbe nem szabad választással kerülnek be a kiskorúak.
Van azonban két eset, amikor ezen szervezetek civil voltát nem lehet elfogadni. Az egyik az, amikor egy ideológiai természetű intézmény kereteiben működik egy ilyen szervezet. A másik pedig az, amikor egy szervezet az ideológiája miatt  eleve elzárkózik (más) civil szervezetektől. (Mindkét esetre példákat tudok hozni, olyan szervezeteket, amelyek komoly, a civil szervezeteknek szóló támogatáshoz jutnak.)

 -- Ki és mi határozza meg a szervezet szocializációs tartalmát?
Meghatározza a szervezet etikai alapállása, értékrendje, megfogalmazott és jól karbantartott cél-rendszere. Egy korosztályi szervezetben azonban mindenképpen alapvető cél a tagság demokráciára nevelése, a demokratikus politikai szocializáció.Ennek azonban olyannak kell lennie, hogy ne mondjon ellene semmilyen etikus morálnak és értékrendnek (ami nem kis kihívás).
A szocializációs tartalom nem kerülhet komolyabb ellentmondásba a családi és iskolai nevelési (tudatos szocializálási) szisztémával sem.
Meghatározza ezt a tartalmat az állandóan módosuló társadalmi feltétel-rendszer is illetve a folyamatosan változó tagság, a maga igényeivel, gondjaival, divataival. Természetesen ezek eredményeként megváltozik a lehetséges és tényleges tevékenységek rendszere is.
A fentieket a szervezet vezetői körének kell kidolgoznia, karbantartania és nyilvánossá tennie, az egyszemélyi vezető személyes felelősségével.

Gondolataim a "gyermek és ifjúsági" jelzőhöz illetve részfogalomhoz, valamint a hozzá kapcsolt kérdéseimhez:

 -- Mitől és mennyiben gyermek és ifjúsági egy civil szervezet?
Mindössze annyitól és annyiban, hogy kiskorú gyermek és ifjú tagjai vannak.

 -- Jelent-e ez valamiféle plusz jogokat vagy valamiféle értelmes disztingválást a dolgaik megítélésében?
Nem. Semmiféle olyan a szervezetükhöz fűződő (legalább kollektív) joguk nincs, amelynek kapcsán felelősséget vállalhatnának. A szervezetük pedig a legteljesebb mértékben ugyanúgy ítéltetik meg, mint a felnőttek szervezeteié.
Eredményezhet azonban negatív megkülönböztetést, mert az igen alacsony társadalmi presztízsük miatt, érdemben senki nem foglalkozik egy botránymentesen működő gyermek és ifjúsági szervezettel. (A VE-GA pl. használja a "VE-GA" Szövetség nevet is, ami néha kelt egy kis érdeklődést a szokatlansága miatt, meg mert mind többen hiszik azt, hogy a vegetáriánusok "egylete". Amikor azonban odatesszük azt, hogy "Gyermek és Ifjúsági", akkor már "menekülnek" is.)

 -- Mennyiben szól róluk a szervezetük és mennyire a felnőtt vezetők nevelési terepe?
Nagyon nem szerencsés az, hogy a vezetőknek - a nyomasztó szegénység körülményei között - állandóan építeniük és működtetniük kell a szervezetet, amihez másnak joga sincs, de amelyért az összes felelősséget is rájuk hárítják pártjaink, kormányaink és úgy egészében az államunk.
A szervezetnek olyan autonóm térnek kell (kellene) lennie és benne olyan segítői rendszernek, amelyben a gyerekek és fiatalok mind önállóbban elégítik ki a saját igényeiket és kezelik a gondjaikat. Ezt azonban nagyon rombolják a "kívülről" betörő és eluralkodó azon igények és gondok, amikkel mihez kezdeni nem is tudhatnak.
A vezetőknek gyakran valamiféle kísérleti iskolát muszáj csinálniuk a szervezetből, amiben - ha a leg-gordonibb értelemben is (lásd T. Gordon munkáit) - de tudatosan manipulálniuk (nevelniük) kell a tagságot.
A transzmissziós szervezetek egyértelműen nem tekinthetők civilnek.

 -- Hogyan biztosítható az, hogy a szervezet minél inkább a gyermek és ifjú korú tagjairól szóljon?
A szervezet tartalmilag is demokratikus működésével.

II./2.

Gondolataim a "szervezet" jelzőhöz illetve részfogalomhoz valamint a hozzá kapcsolt kérdéseimhez:

 -- Kell-e a gyerekeknek és a fiataloknak a szervezet?
Egy épeszű fiatalnak, de különösen gyereknek legfeljebb "A Pál utcai fiúk" vagy - uram 'bocsá - "Timur és csapata" szervezete kell, de nem egy, az egyesülési törvény szerinti egyesület.

 -- Miért és mennyiben (demokratikus) szervezet egy gyermek és ifjúsági csapat?
A meghatározó okok külsődlegesek:
    -  A szervezet mellett szóló legerőteljesebb követelmény a tevékenysége azonosíthatósága, ellenőrizhetősége, a korrekció lehetősége, a mellette és ellene szóló szülői, iskolai és társadalmi döntések megalapozása és érvényesíthetősége.
    - Csak így lehet forrásokhoz jutni és legálisan gazdálkodni.
    - Csak így lehet szerződéseket kötni, szerepeket vállalni.
Komoly fejlődés eredményezheti azt, hogy belső okból (is) szervezet szülessék. Ebben az esetben arról van szó, hogy bizonyos szervezeti folyamatok és szerepek intézményesülnek, mert így egyszerűbb és automatikusabb (és olcsóbb) a működés.
Rendszeresen probléma azonban az még ez esetben is, hogy a jogszabályok szerinti és a szervesen kialakuló szervezet nem ugyanaz. Ezt fokozza az is, hogy az utóbbi állandóan  fejlődik, változik, átalakul. Nagyobb szervezet esetében külön gond az, hogy a gyerekek és fiatalok a valóságban változékony csoport- és közösségláncokat alkotnak, amelyek ráadásul a fejlettségük legkülönbözőbb fokán állhatnak.
A vezető egyik - ha nem a -  legnehezebb feladata az, hogy folyamatosan szinkronba hozza a formális szervezetet a szervesen kialakulttal. Ez feladat, csak valamivel nehezebb, mint a kör négyszögesítése. Mindez ráadásul úgy teendő, hogy ne botránkoztassa meg a gyerekeket és a fiatalokat.

 -- Lehet-e egy ilyen szervezet a "nagy könyv" szerinti egyesület?
általában csak formálisan lehet az, bár ez sem lényegtelen.

 -- Mit jelentenek a demokratikusság formális szabályai egy ilyen közegben?
Normális, egészséges esetben leginkább demokrácia tanulást, a választási demokrácia ugyanis egy ilyen szervezetben eleve korlátozott. (Pl. a felnőtt vezetőkről eleve nem szavaznak a gyerekek - ez többnyire fel se merül -  és egy ilyen szavazás minden lenne, csak demokratikus nem.)
Van azonban a tartalmilag is demokratikus működési móddal kapcsolatosan egy sokkal nagyobb gond is.
A szervezet ugyanis - mint ezt már említettem - különböző fejlettségű személyek és csoport-illetve közösségláncok bonyolult és állandóan változó szövete, ami egy 50-60 fős szervezetig nagyjából átlátható, de ezen túl nem. Ez a felmérési, egyeztetési, döntési és érvényesítési folyamatokban különböző erőpozíciókat, súlyt jelent. Amennyiben tehát a formál-demokrácia azon feltételezéséből indulunk ki, hogy a résztvevők egyenlő erőt, súlyt képviselnek, akkor valójában az -  érdemükön kívül -  erősebbeket juttatjuk előnyökhöz és hátrányos helyzetbe hozzuk azokat, akiket legalábbis esély-egyenlő helyzetbe kellene hozni (sőt, talán pozitív diszkriminációban kellene részesíteni).
Miközben tehát a formális demokrácia szabályait be kell tartani, azonközben ez önmagában nem megfelelő arra, hogy valóban demokratikus legyen a gyermek és ifjúsági szervezet és hogy demokratikus magatartásra szocializáljon.

 -- Hogyan lehetséges mégis a tartalmilag is demokratikus szervezeti működési mód?
Úgy, ha erre megfelelő intézményes eljárásmódok működnek a szervezetben.Olyanok, amelyek minden résztvevő egyén és csoport igényeinek és gondjainak felmérését biztosítják. Olyanok, amelyek egyenlő pozíciót biztosítanak az egyeztetési, döntési és érvényesítési folyamatokban. Ehhez szükséges egy felnőtt segítői kör, akik egyben képviseletre is választhatók. Ezt a kört nevezzük mi felnőtt kollégiumnak. Amennyiben ez a kör szervezeten kívülről felkért szakértői kör, akkor nevezzük mi mentor körnek. (Mindkettő szigorú segítői szabályok szerint működik.)
A VE-GA fentiekre szóló intézményes megoldásai pl. a következők:
    - Kézműves, képzőművész, túra-kirándulás (stb.) körök illetve periódusok
    - Ún. önkutatási programok és periódusok
    - Problémafeltáró és Kezelő Hét projektek
    - Drámajátékok kreatív tréning módszerrel
    - Eseti média projektek
(Mindegyik egyben komplex nyilvánosság teremtés is.)
Mindezen intézményes eljárások egyben az aktuális szervezeti folyamatok és erőviszonyok felmérését is szolgálják. Ezek azonosítása azért is szükséges, mert a különböző igények nem kívánatos értelemben is komplementerek lehetnek. Kiválthatják pl. az egyik részről az önalávetési (dependencia), a másik részről pedig a "pártfogói" igényt, ami a demokratizmus szempontjából elfogadhatatlan.
Az esély-egyenlőség kialakításához nagyon ismerni kell a személyiség- fejlődés valamint a csoport- illetve közösség-fejlődés folyamatát. A személyiség-fejlődés tekintetében Kelemen László: Pedagógiai pszichológia (Tankönyvkiadó, 1981) és Dr. Buda Béla: A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája (Tankönyvkiadó, 1986) könyveit ajánlom (de nagy haszonnal forgathatók Nagy József és I. Sz. Kon munkái is).
A csoport- és közösség-fejlődési elgondolásokról pedig kiváló összefoglaló munkát írt Szatmáriné Balogh Mária és Járó Katalin "A csoport megismerése és fejlesztése" címmel (KLTE jegyzet, Debrecen, 1994).
A gond ezekkel az, hogy egy összetett, állandóan változásban lévő nagyobb szervezet esetében túl komplikáltak a mindennapi használatra, még a vezetők számára is.
Ennél nagyobb gond azonban az, hogy egy demokratikus gyermek és ifjúsági szervezetben nem szabad lemondani arról, hogy bármelyik tagnak  lehetősége legyen arra, hogy felmérhesse a rá is ható "erőteret", ezen belül a maga állapotát.

Ennek a gondnak a kezelésére használja a VE-GA az ún. személyiség rangúsági elvet. Ennek kiinduló pontja az, hogy jellegzetes életkorokra meghatároztuk a társas élet törődés igényének alapvető tartalmát, a következők szerint:
    - csecsemő kor: a "vegetatív" szükségletek kielégítése (evés, ivás, tisztántartás, "gügyögés")
    - gyermek kor: a kifejezetten közvetlen, személyre szóló törődés igénye, aminek szempontjából szinte mindegy az, hogy ez milyen közös tevékenységben közvetítődik
    - kamasz kor: a történés, az akció, a kaland, a "tekintélyes" befogadó kortársközösségben való szerep igénye, amelyeken keresztül "valaki" lesz, valakik között
    - felnőtt kor: az önálló-önrendelkezés igénye, a jól-lét biztosítása, a létfeltételek saját ellenőrzése
A "rangúsági elv" lényege az, hogy ezek az állapotok a legkülönbözőbb életkorokban és helyzetekben is jellemezhetnek bennünket, amiket a fiataloknak is könnyű azonosítani. Egy felnőtt is lehet "gyermek rangú" (infantilis), ahogy egy kamasz is. Az is előfordulhat, hogy egy gyermek lesz egy adott helyzetben "kamasz rangú", sőt egy kamasz is felnőhet egy felnőtteknek való feladathoz és lehet "felnőtt rangú" abban a helyzetben. ( A rangúsági sorban külön személyiség rangként határoztuk meg a bölcset, aki képes másnak "kísérője", "tükre", "kályhája" lenni.)
Mindenkinek van természetesen egy kevésbé változékony személyiség rangúsági szintje - optimális esetben az életkorának megfelelő. Sajnos azonban a mai magyar társadalomban túl sok a kivétel ezen a területen is ahhoz, hogy kimondhassuk: ezek, csak a szabályt erősítik.

De miért is gond a különböző rangúsági szintűek együttléte egy szervezetben?
Azért, mert a különböző személyiség rangúak, különböző súllyal lépnek ki a demokrácia pástjára, ezért a pusztán formális demokrácia az esély-egyenlőtlenségüket szentesíti, vagyis anti-demokratikus.

Sőt! Egy gyermek rangú személyiség sokmindent megtesz annak, aki személyre szólóan törődik vele, talán nem is egészen önzetlenül. (Az ő alapvető igénye amúgy sem az, hogy nagyobb szerepet nyerjen a szervezetben.) Egy kamasz rangú személyiség pedig nagyon könnyen manipulálható. Egy felnőtt rangú "játszmázó" - az autonómia félreértelmezhetőségeinek ingoványán és/vagy az általa elgondolt érdekekből kiindulva - kellően önző is lehet ahhoz, hogy az előbbieket kihasználja.
Az ilyen jelenségek kiküszöbölésére kellenek tehát a fentebb már leírt, illetve az ezekhez hasonló intézményes eljárások, ezek nyilvánossága és a felnőtt kollégium illetve a mentorok  köre. (A közösségfejlődési folyamatok értelmezésére is egy, a fentiekkel analóg rendszert használunk, amelyben szintén vannak különböző "rangú" fejlődési szakaszok. Ezek mentén az egyes csoportok közösségek szintén nem egyenlő súlyúak a demokrácia pástján, tehát szükséges a csoportok egyenlő önérvényesítési esélyének biztosítása.)

II./3.

Gondolataim a (felnőtt) "vezetés"  részfogalomhoz valamint a hozzá kapcsolt kérdéseimhez:

 -- Mi a vezetés tartalma egy gyermek és ifjúsági szervezetben?
A válasz nagyon nehéz és nincs semmilyen konkrét és/vagy elbeszélt tapasztalat, ami a válasz megfogalmazása során eleve kidobható lenne.
Többszörösen kiátkozták pl. Makarenkót, de jobb lenne inkább olvasgatni a munkáit és nem a feledés homályának adni Sztehlo Gábor "gyermek köztársaságát" vagy Gáspár László "Szentlőrinci iskolakísérletét" (stb.). Kihagyhatatlan "tankönyvek" "A Pál utcai fiúk" ugyanúgy, mint "A kétévi vakáció", "A legyek ura" vagy a "Timur és csapata" (stb.).
Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a '70-es és '80-as években szenzációs gyermek és ifjúsági filmek egész sora született Magyarországon, amelyeket nem lehet elégszer megnézni, de amiket sokszor meg is lehet nézni.
Miben volt nekem eredendően más kiskorúak civil szervezetét vezetni, már a kezdetektől?
- Mindenek előtt abban, hogy a saját családjaik kiskorú gyerekei voltak, akikért felelősséggel tartoztunk a családjaiknak.
- Abban is, hogy iskolások voltak valamelyik iskolában és bizonyos értelemben felelőséggel tartoztunk értük ezeknek is.
- A kiskorúakat az égadta világon semmi nem kötötte más ehhez a szervezethez, csak az, hogy ebben igényeik nyertek kielégítést és/vagy gondjaik kezelődtek benne.
- A vezető kezében önmaga személyén és tudásain, valamint kommunikációs kézségén túl semmilyen más "erőforrás" (pénz, hatalom, intézményi háttér, stb.) nem volt, amire támaszkodhatott volna.
Vezető tehát mindössze annyiban volt vezető,  amennyiben a csapat, a közösség őt annak kiválasztotta és a kezébe adta az önmaga feletti rendelkezés egy részét, bármikor - akár spontán módon is - visszavonhatóan.
A fentiek azt is megkövetelték, hogy az ezt vállaló vezetőnek is egyértelműen saját, belső igénye legyen a szervezet vezetésére (belső meghatalmazottsága).A vezetés körülményeinek nyilvánvalóan jelentős mássága meglehetősen megkérdőjelezte az addigi - a különböző vezetési "iskolák" szerinti - vezetési ismereteimet.
A kifejezetten a vezető vezetői adottságain alapuló "iskolák" szerinti vezetést megkérdőjelezte a kiskorú emberi-rendszer és az, hogy nem lehetett képes kontroll alá venni a "karizmatikus" (én - Gorkij nyomán -  így mondom: "Dankó szíve" típusú) vezetőt.
A manapság menedzser típusúnak nevezett vezetési "iskolák" szerinti vezetés hatékonysági elvű, produktum- és ügyközpontú. Nem alkalmas az alapvetően személyiség- és közösség- fejlesztési tevékenység-rendszer vezetésére.
Időlegesen hazánkban is megjelentek az ún. encaunter ("egymásra néző találkozás") típusú, a közvetlen demokráciára jellemző - egy ifjúsági vezetőnek több, mint tanulságos - vezetési szisztémák, de ezeknek hazánkban még sokáig nem lesznek meg a társadalmi alapjai.
Mindezek után és mellett általában a vezető fogalmával is gondjaim voltak. Ki, mi ő és mi a dolga?
Több tucat fogalmi meghatározás áttekintése után úgy találtam, hogy a többségüknek része valamilyen módon az, hogy "összehangolja a szervezet tevékenységét". Ez pedig lényegében nem más, mint a szervezet tagjai és csoportjai tevékenységének összehangolása.
Egy gyermek és ifjúsági szervezet azonban valójában egy célracionálisan irányított szocializációs mező. A lényegi "tevékenység" pedig a benne lévők fejlődése, az igényeiket kielégítő és gondjaikat kezelő tevékenységeik útján.
Ennek tükrében a vezető kifejezetten speciális feladata - amit más nem is végezhet, nem is tud végezni -  az a szervezetben lévő konkrét személyek kapcsolatainak célracionális rendezése, azok aktív részvételével.
(A gazdasági vezetés kérdéseivel foglalkozó William D. Hitt a gazdasági vezetés tekintetében is hasonló következtetésekre jutott - W. D. Hitt: A mestervezető, OMIKK, 1990 - és ebből adódóan a nézeteink más vonatkozásokban is hasonlóknak bizonyultak.)
A fenti vezetői feladatnak tulajdonképpen része, de önmagában is fontos feladat a szervezet optimális motivációs szintjének permanens fenntartása.

Miben különbözik általában a vezető másoktól, a vezetés aspektusából?
Ennek tisztázására megkíséreltem azt, hogy elkülönítsek néhány jellegzetes embertípust és jellemezzem ezeket. Végül is négy ilyen típust különítettem el a következők szerint:
- Vezetői típus: Tudatosan erkölcsös, ember- és csapatcentrikus, elsősorban az embereit és azok kapcsolatrendszereit hangolja össze, rendezi és fejleszti a közös célok megvalósítása érdekében.
- Menedzser típus: Ügy illetve üzlet centrikus, a tényezők leghatékonyabb kombinációinak embere. Az emberek és azok kapcsolatai, csak mint a sikeresség feltételei érdeklik.
-  Szakértő típus: Elkötelezett szakembere valamely olyan témának/munkának/ügynek, amely az egész szempontjából részterület.
- Megvalósító típus: Résztvevő - esetenként aktív és alkotó - de nem vezető, nem menedzser és nem is szakértő.
A vezető jellemzője, hogy betöltheti a többi három szerepét is.
A menedzser lehet a további kettő, de jó vezető nem lehet.
A szakértő lehet jó menedzser, de lehet elfogadható vezető is, ha képes ezeket a funkciókat szakértői feladatként kezelni - ergo megtanulhat vezetni is.
Az igazán vezetői adottságúaknak viszont jelentős része húzódik vissza szakértői státuszba. (A vezetői státusz társadalmi rangja miatt a menedzserek harcolnak a kifejezetten vezetői pozíciókért is, amit a pörgő és fogyasztáscentrikus társadalmak elsöprő többsége is elfogad. A vezetők nem harcolnak a vezetői pozíciókért.)
A megvalósítók között vannak vezető és menedzser típusúak is, de eldöntő többségük nehezen tudna és tud más lenni.
Sajátos vezetői tulajdonság/képesség/kézség - egyben az igazi vezetővé válás feltétele az un. független kulturális- kommunikációs-nyelvi kód. (Ez az ún. nyelvi-kód szabadság, vagyis az, hogy mindenkivel a "saját nyelvén" képes beszélni.)
Ezzel a témával G. B. Shaw után, tudományos igénnyel, Basil Bernstein és követői foglalkoztak. Gondolatmenetüknek az a lényege, hogy a szocializáció társadalmi közege illetve a neveltetés meghatározza az egyén kultúrális-kommunikációs-nyelvi kódját. Ezért, bár egy nyelven beszélnek, mint egy népcsoport tagjai, valójában mégsem értik meg igazán egymást azok, akik más társadalmi körökből származnak. (Humoros megközelítését adja ennek a probléma-körnek a My Fair Lady című musical.)
Egy vezetőnek túl kell lépnie az ebből adódó határokon, hogy vezetni tudjon, hiszen ő felel a szervezet egésze kommunikációs rendszerének kialakításáért és fenntartásáért is, ami nélkül nem lehetséges a szervezet létalapját jelentő folyamatos közmegegyezés.
A vezetés aspektusából különböző típusú emberek hibás szerep-megbízása és vállalása tengernyi komoly gond forrása, ami a hétköznapi életben - sajnos - ritkán és keveseknek tűnik fel. Azonban például az államelnöki pozíció betöltésében talán világosabbak az ebből adódó különbségek.
Göncz árpád (úgyszólván mindenki árpi bácsija) igazi vezető volt (egyben bölcs ember). Sólyom László ízig-vérig szakértő. Mádl Ferenc azonban egy rendkívül intelligens és jóindulatú, de mindvégig sodródó, megvalósító típusú személyiség volt a vezetés aspektusából. (Jómagam egy elfogadható szakértő vagyok, aki kénytelen-kelletlen vállaltam el a VE-GA vezetőjének szerepét - amibe bele kellett tanulnom és tanulom most is.)

II./4.

 -- Lehetséges-e korosztályi civil egyesület gyermek és ifjúsági vezetése?
Egy, az egyesületi jog szerint működő szervezetben egyértelműen nem. Szerintünk azonban egyébként sem. Egy kiskorú személy ugyanis nem lehet egyszemélyi felelős vezető és alapvető véleményünk az, hogy a szervezet-szintű vezetés nem lehetséges, csak egyszemélyi vezetéssel és felelősséggel.
A szervezetnek azonban - különösen, ha nagyobb - lehetnek és vannak is különféle önmagában is mi-tudatú csoportjai, közösségei, amelyeknek nemcsak lehetséges a kiskorú személy általi vezetése, de ez kívánatos is lehet.
A szervezetnek - ha nem is nagy - lehetnek és vannak is különféle önálló programjai, projektjei, amelyeket ráadásul gyakran maguk a kiskorúak kezdeményeznek, kezdenek szervezni és egyeseknek valószínűleg igénye is az, hogy ezt/ezeket maguk vezessék.
Mindezeken túl alapvetően fontos dolog az, hogy a kiskorúak a szocializációjuk részeként vállalhassanak ilyen szerepeket. Derüljön ki az, hogy ki alkalmas vezetőnek, ki nem és maguk szerezzenek erről illetve a vezetési tevékenységről tapasztalatokat.
Mi kell ahhoz, hogy mindehhez optimális feltételek legyenek és hogy javítsa a szervezet egészének vezetését is?
Ehhez megfelelően kialakított és folyamatosan karbantartott vezetési-vezetői rendszer kell - természetesen a szervezet egésze egyszemélyi vezetőjének személyes felelősségével. Ez olyan feladat, amit szintén nem háríthat át senki másra  (a vezetők kiválasztását és vezetővé való nevelését sem).
A demokratikus működésnek és a vezetési rendszer kiépítésének is alapvető feltétele az, hogy a vezetés elméletének, módszertanának valamint a mindennapi konkrét gyakorlatának is áttekinthetőnek és nyilvánosnak kell lennie a szervezet tagjai számára- függetlenül attól, hogy ez érdekli őket vagy sem. A vezetési munkamegosztásnak és kooperációnak is ezeken kell nyugodnia, alapos egyeztetések és világos, egyértelmű megállapodások alapján (ezek esetenként szerződési formákat is ölthetnek illetve kell ölteniük).
A szervezet létalapját jelentő közmegegyezés is, csak ezen az alapon nyugodhat.

 -- Lehetséges-e a kollektív vezetés - pl. az ún. "fészekalj" módszerrel?
Ez az igény és elgondolás rendszeresen merül fel a VE-Gá-ban is, ahogy egy-egy szervezeti "generáció" - 5-6 évenként -  beérik. Különös módon éppen akkor merül fel a leginkább, ha valóban vezetői típusú személyiségek válogatódnak ki. Ők tudják azt, hogy a vezető nem sztár, sőt inkább szolga, akinek az "egészért" vállalnia kell a felelősséget és "mindenért" el kell vinnie a "balhét" - ráadásul nem harcolnak a vezetésért (mert, hogy nem menedzserek). Egymást érezve és értve, nagyon hajlamosak arra, hogy közvetlen demokráciával osszák meg egymás között a megoszthatatlant.
Jó, ha van idő és lehetőség arra, hogy maguk tapasztalják meg azt, hogy ez, csak ideig-óráig mehet így - és akkor is, csak inkább egyes programok vagy projektek vezetésében. (Amennyiben ez velük egykorúak részvételével zajlik, ez egy jó megoldás is lehet.)

 -- Lehetséges-e egy gyermek és ifjúsági civil szervezet vezetése valamilyen pedagógiai szisztéma illetve nevelési terv nélkül?
Sem egyik, sem másik nélkül nem lehetséges, az én/a mi véleményünk szerint.
Ez azt hiszem, hogy ez egyértelműen kitűnt az eddigiekből is. Az egész szervezet tulajdonképpen egy fejlesztő szocializációs mező is, amit ha tudatosan kezelünk, akkor koncepciózus pedagógiai mezőről beszélünk. Nem tudatosan azonban nem is kezelhetjük, mert ez értelmetlen és szükségszerűen káros is lenne. Másrészt pedig a mások gyerekeivel való foglalkozás felelőssége ezt nem is engedi meg.
Más kérdés az, hogy ez a pedagógia nem lehet formális, iskolai oktatás-nevelési karakterű.
Az a pedagógiai szisztéma, csak non formális és segítői karakterű pedagógia lehet.
A leglényegesebb megkülönböztető vonása ennek a pedagógiának az, hogy nem közvetlenül  személyiségformáló (szándékú).
Ez a pedagógia a szervezet anyagi illetve humán-infrasruktúrális feltétel-rendszerét (ezen belül a vezetői  valamint a felnőtt- és kortárssegítői tevékenységet) és a benne zajló csoport- illetve közösségfejlődési folyamatokat alakítja szisztematikus tudatossággal.

A VE-GA a '80-as évek eleje óta, minden egyes programhoz, projekthez illetve fejlődési ciklushoz külön organizációs-logisztikai, esemény és fejlődési-fejlesztési tervet készít, írásban és táblázatosan is.

 -- A nevelő tevékenység lehetséges-e deklarált etikai alapállás nélkül?
Mások gyerekeiről van szó, akiknek a családjai sokféle hiten és meggyőződéssel élnek. Emellett egy gyermek és ifjúsági civil szervezet léte - főleg a jelenkori Magyarországon - tengernyi gonddal jár.
Alapvető jelentőségű az, hogy mindig eldönthető legyen, de mindig eldöntésre is kerüljön az, hogy az egyes probléma és konfliktus helyzetekben mi a helyes és mi a helytelen.
Legalább ilyen fontos az, hogy ezeket az etikai megfontolásokat, ítéleteket az ez iránt érdeklődő kiskorúak is úgy tehessék meg, hogy ne kerülhessenek etikai ellentmondásokba a családjuk - illetve az iskolájuk - értékrendjével.
Az etikai tartalmú eszmecserékre késztető, azokat segítő feltételrendszer kialakítása és karbantartása kulcsfontosságú eleme egy ilyen szervezetben zajló nevelési munkának.
(Jelen dolgozatomban már céloztam arra, hogy létezik olyan etika-felfogás és etikai alapállás, amely nem sérti a különféle etikák lényegi elemeit. Az én felfogásom ugyan e tekintetben meglehetősen egyszerű és világos - hiszen alapvető szempont az, hogy egy tizenéves is "használni" tudja, ha akarja - de lényegét tekintve hasonló Heller ágnes morálfilozófiájához. Heller ágnes a nézeteit tudományos igénnyel az "általános etika" és a "Morálfilozófia" című könyveiben fejtette ki.)

IV.

Az eddigiek összefoglalója    

A dolgozat lezáró része előtt fontosnak érzem azt, hogy készüljön a szerintem kiemelendő - és ezért dőlt betűvel kiemelt -  részekről egy olyan összefoglaló, amely mentes az ismétlésektől és egy kicsit tematikusan is rendezett. Ez az összefoglaló a következő.

Egy gyermek és ifjúsági (a továbbiakban korosztályi) civil szervezet attól "polgári", hogy (szocializációs) értékrendje megfelel a klasszikus polgári értékrendnek. Lényege az, hogy segíti a tagok illetve az egyéni és társas autonómiák kibontakozását valamint biztosítja az autonómiák megélési lehetőségeit.

Egy korosztályi szervezetben a saját egyéni célrendszerén túl, mindenképpen alapvető cél a tagság demokráciára nevelése, a demokratikus politikai szocializáció. Ennek olyannak kell lennie, hogy ne mondjon ellen semmilyen etikus morálnak és értékrendnek.

A szervezet szocializációs tartalma nem kerülhet komolyabb ellentmondásba a családi és iskolai nevelési szisztémával sem. Egy civil szervezetnek ugyanis nincs joga a kiskorú tagjai nevelésének, világnézeti, politikai fejlődésének irányt és korlátokat szabni. Ez is alapvetően a családjuk joga és felelőssége.

Egy gyermek és ifjúsági civil szervezet függetlenségének mértékét egészében is az határozza meg, hogy nem rombolhatja a tagjai családi és az iskolai kapcsolatait.

Folyamatosan probléma az, hogy a jogszabályok szerinti intézményes és a szervesen kialakuló (állandóan változó, fejlődő) szervezet nem ugyanaz. A vezető egyik - ha nem a -  legnehezebb feladata az, hogy folyamatosan szinkronba hozza a formális szervezetet a szervesen kialakulttal és alakulóval.

A formális demokrácia szabályait be kell tartani, de ez önmagában nem megfelelő arra, hogy valóban demokratikus legyen a gyermek és ifjúsági szervezet és hogy demokratikus magatartásra szocializáljon.
Normális, egészséges esetben a szervezet formális demokráciájának működése leginkább demokrácia tanulást jelent. A választási demokrácia ugyanis egy korosztályi szervezetben eleve korlátozott. A különböző fejlettségű személyek illetve csoport- és közösségláncok ugyanis különböző súllyal lépnek ki a demokrácia pástjára, ezért a pusztán formális demokrácia az esély-egyenlőtlenségüket szentesíti vagyis anti-demokratikus.
Ahhoz, hogy a gyermek és ifjúsági szervezet a fenti esélyegyenlőtlenséggel szemben felléphessen nem lehet lemondani arról, hogy bármelyik tagnak  lehetősége legyen arra, hogy felmérhesse a rá is ható "erőteret", ezen belül a maga állapotát. Ehhez olyan gondolati rendszerre van szükség, amellyel a vezető folyamatosan felméri, de minden tag és csoport is felmérheti a maga "erejét" és el tudja magát helyezni a többiek között.
Ezen az alapon lehetséges egy tartalmilag is demokratikus szervezeti működési mód, amennyiben erre megfelelő intézményes eljárásmódok működnek a szervezetben. Olyan intézmények, amelyek minden résztvevő egyén és csoport igényeinek és gondjainak felmérését biztosítják. Olyanok, amelyek egyenlő pozíciót biztosítanak az egyeztetési, döntési és érvényesítési folyamatokban. Ehhez szükséges egy hozzáértő felnőtt segítői kör is, akik egyben képviseletre is választhatók.

Egy korosztályi szervezet egy autonóm, célracionálisan irányított segítői rendszer, szocializációs mező. A lényegi "tevékenység" pedig a benne lévők fejlődése, az igényeiket kielégítő és gondjaikat kezelő tevékenységeik útján.
Az egész szervezet tulajdonképpen egy tudatosan kezelt, koncepciózus fejlesztő pedagógiai mező. Nem tudatosan azonban nem is kezelhetjük ezt, mert ez értelmetlen és szükségszerűen káros is lenne. Másrészt pedig a mások gyerekeivel való foglalkozás felelőssége ezt nem is engedi meg.
Más kérdés az, hogy ez a pedagógia nem ún. formális, iskolai oktatás-nevelési karakterű.
Az a pedagógiai szisztéma non formális és segítői karakterű pedagógia.A leglényegesebb megkülönböztető vonása ennek a pedagógiának az, hogy nem közvetlenül  személyiségformáló (szándékú).
Ez a pedagógia a szervezet anyagi illetve humán-infrasruktúrális feltétel-rendszerét (ezen belül a vezetői  valamint a felnőtt- és kortárssegítői tevékenységet) és a benne zajló csoport- illetve közösségfejlődési folyamatokat alakítja pedagógiai tudatossággal (pedagógiai terv szerint).

A fentiek tükrében a vezető kifejezetten speciális feladata - amit más nem is végezhet, nem is tud végezni - a szervezetben lévő konkrét személyek kapcsolatainak célracionális rendezése, fejlesztése, azok aktív részvételével.
Nem kevésbé nehéz vezetői feladat a szervezet működéséhez szükséges optimális motivációs szint folyamatos fenntartásának biztosítása.

Sajátos vezetői kézség - egyben a vezetővé válás feltétele -  az ún. független kulturális- kommunikációs-nyelvi kód, aminek kiemelt súlya van egy korosztályi szervezet esetében. (Ez az un. nyelvi-kód szabadság, ami azt jelenti, hogy a vezető mindenkivel a "saját nyelvén" képes beszélni.) A vezető felel a szervezet kommunikációs rendszerének kialakításáért és karbantartásáért is, ami nélkül nem lehetséges a nélkülözhetetlen szervezeti közmegegyezés.

A szervezetrészeket illetve az egyes projekteket, programokat irányító - esetenként kiskorú -  vezetők együttműködéséhez, megfelelően kialakított és folyamatosan karbantartott vezetési-vezetői rendszer kell - természetesen a szervezet egésze egyszemélyi vezetőjének személyes felelősségével. Ez olyan feladat, amit szintén nem háríthat át senki másra (ezzel együtt a vezetők kiválasztását és vezetővé való nevelését sem).

A demokratikus működésnek és a vezetési rendszer kiépítésének - egy korosztályi szervezetben - különösen alapvető feltétele a következő. A vezetés koncepciójának, minden egyes alkotó elemének, egészének, elméletének, módszertanának valamint a mindennapi konkrét gyakorlatának is áttekinthetőnek és nyilvánosnak kell lennie a szervezet tagjai, a szüleik, iskoláik és a teljes nyilvánosság számára, attól függetlenül, hogy ezt igénylik illetve igénybeveszik-e. Mindenkor tudhatónak kell lennie, hogy az egyszemélyi vezető mit, miért kezdeményez, csinál és mindig biztosítani kell arra a lehetőséget, hogy ezzel kapcsolatban az érintettek megfogalmazhassák és érvényesíthessék a véleményüket. Csak ezen az alapon biztosítható a szervezeti közmegegyezés, mint a szervezet létalapja.

Alapvető jelentőségű az hogy a korosztályi szervezetnek legyen, a számukra is érthetően megfogalmazott etikai alapállása, hogy mindig eldönthető legyen, de mindig eldöntésre is kerüljön az, hogy az egyes probléma és konfliktus helyzetekben mi a helyes és mi a helytelen. Legalább ilyen fontos az, hogy ezeket az etikai megfontolásokat, ítéleteket az ez iránt érdeklődő kiskorúak is úgy tehessék meg, hogy ne kerülhessenek etikai ellentmondásokba a családjuk - illetve az iskolájuk - értékrendjével.
Az etikai tartalmú eszmecserékre késztető, azokat segítő feltételrendszer kialakítása és karbantartása kulcsfontosságú eleme egy ilyen szervezetben zajló munkának.

*

Az összefoglaló végén ki kell hangsúlyoznom két további  fontos dolgot.

Az egyik az, hogy természetesen vannak olyan általános igazgatási feladatok is, amiket egy korosztályi egyesületben is el kell látni, tehát ezeket be kell építeni abba a vezetési modellbe, amit a fentiek alapján szakmai szempontokból ajánlhatunk.

A másik nagyon fontos dolog - ami az elmúlt 6-7 év "eredménye" - hogy manapság már lehetetlen szakmailag következetesen építkezni intenzív "szaktáborok" rendszere nélkül, mert olyan fokon leterheltek a gyerekek és fiatalok tanév közben (és itt korántsem, csak az iskolai tananyag- centrikus leterhelésről van szó).

IV.

Mit tudunk egy gyermek és ifjúsági civil szervezet kívánatos vezetési modelljéről?

Én / mi kettő - viszonylag önálló - részét különítjük el.
A./ Az egyik a hagyományosnak tekinthető vezetési igazgatási feladatok köre.
B./ A másik a fenti összefoglalóból elvonatkoztatható alapvető szempontrendszer, mint a vezetői gondolkodás nyolc egymástól, csak relatíve elkülöníthető, de ugyanakkor mégis különálló dimenziója.

A./ A vezetési feladatok vezetési igazgatási része lineáris jellegű, belső visszacsatolású, szabályzott részrendszer.
Folyamatának alapvető alkotói a következők:
-  Felmérési, mérési és ellenőrzési  rendszerek permanens működése.
-  A mindenkori állapotot azonosító, megfogalmazó rendszerek működése.
-  A szervezet vezetési koncepciójának megfogalmazása, korrekciója.
-  A konkrét döntések döntési rendszereinek működése.
-  A tervezési, logisztikai és organizációs rendszerek működése.
-  A végrehajtó rendszerek működése.
-  A munkaügyi, személyzeti, gazdálkodási, ügyintézési és adminisztrációs rendszerek működése.

B./ A vezetési gondolkodás másik részrendszere, nyolc elvonatkoztatható dimenziója (koordinátája) a következő:
-  A szervezet vezetési koncepciójának megfogalmazása, korrekciója.
-  A gyerekekkel és fiatalokkal való, a fejlettségüknek megfelelő törődés.
-  A csoport- és közösségfejlesztés.
- A szervezet etikai elveinek illetve értékrendjének a tagok számára is érthető és általuk is használható megfogalmazása.
-  A gyermek és ifjúsági szervezet optimális motivációs szintjének fenntartása.
-  A célrendszerének megfogalmazása és karbantartása.
-  A kommunikációs rendszere kialakítása és a közmegegyezés folyamatos fenntartása.
-  A folyamatok állandó vizsgálata és eredményük visszacsatolása a  szükséges korrekciók elvégezhetősége érdekében.

A dimenziókat, mint koordinátákat körben szoktuk felvázolni. Mivel a két részrendszer közös eleme a "A szervezet koncepciójának megfogalmazása, korrekciója", így ezt szoktuk a körberendezett koordináták közül a tetőpontra felírni és vele a tengelyben vázoljuk föl -  függőlegesen -  a vezetői igazgatási feladatok oszlopát.
Így egy egyszerűnek mondható és egy gyerek számára is áttekinthető, értelmezhető és használható ábrát kapunk, ami alapvető követelmény.