Párt-azonosító koordináták

Kategória: Levelek XV Megjelent: 2020. január 06. hétfő

(első összefoglaló)

Mellékelem az összegzésemet az elmúlt időkben folytatott alapozó vizsgálatainkról. Egyrészt várom az ehhez fűződő véleményeiteket is. Másrészt természetesen ez nincs lezárva, hanem folytatjuk.

*

Hosszú ideje folytatunk közös elemzéseket a nagypolitika (pártpolitika) különböző kérdéseiben. Amióta a legutóbbi önkormányzati választás lezajlott és egy sor városban az összefogó „ellenzéki” pártok sikerét hozta, felmerült az a lehetőség is, hogy egy komolyabb összefogás sikert hozhat az „ellenzéki” pártoknak a 2022 évi országgyűlési választásokon is.
Az azonban mindegyikünk számára világos, hogy „kétharmados” eredmény nélkül ez nem érne valami sokat. Viszont világos számunkra az is, hogy ehhez tisztáznia kell mindegyik pártnak a maga ideológiáját (ha úgy tetszik filozófiáját) és ezek közös nevezői alapján lehet kialakítaniuk egy komoly párt-szövetséget.
A következőkből indultunk ki:
- Mi is érdekeltek vagyunk ebben. Mivel pedig a párt-szimpátiáink szerteágazóak, az egyes pártok esetében is kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit tudnak és kívánnak tenni ebben az ügyben.
- Magunk is végiggondoljuk azt, hogy hogyan lehet és milyen tartalommal megejteni egy ilyen gondolkodási folyamatot.
- Ehhez a következő anyagainkat eleve kiindulópontoknak tekintjük:
1. Esztétikai megközelítésként a „VE-GA béke rock-játék”-ot (ve-ga.hu) és Tarkovszkij zseniális filmjeinek sorát.
2. „A VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség kiindulópontjai a tudatos közösségfejlesztéshez” című anyagot (ve-ga.hu)
3. „Esély 2000” című anyagot (ve-ga.hu)
4. „A mai globális kapitalizmus fő jellemzői” című anyagot (ve-ga.hu, Levelek XII.)
5. „EU stratégia 2020” című anyagot - 2010-ből (ve-ga.hu, Levelek X.)
6. „Hogyan gondolkodjunk a jövő évi választásokról?” - munkaanyagunkat a 2012.12.23. és 2013.03.27. között elvégzett vizsgálatainkról.
7. Elvégeztünk 2009-ben illetve 2015 tavaszán két lépcsőben egy olyan vizsgálatot, aminek során O. politikai ideológiáját elemeztük illetve próbáltuk megfogalmazni a magunk számára.
Bár nem jutottunk semmiféle konszenzusra, azért nagyon érdekes.
- Nem saját anyagunk, de kiindulópontnak tekinthetjük azt az anyagot, amit többször és többekkel is „megrágtunk” és amit három katolikus elit értelmiségi kör állított össze 2018 tavaszán „Újra néven nevezzük - Erények a közéletben” címmel. Nagyon jól leír ugyanis egy keresztény konzervatív ideológiai alapállást. (Az is, ami ebben utalás-szerűen vagy nem szerepel.)
- Fontos az, hogy egyes pártokat vállaljatok be tanulmányozásra és keressetek személyes kapcsolatokat is konzultációs céllal. (Ez már nem könnyű, mert a valamire jutás egyik jele az, hogy már nehezen talál az ember beszélgető partnert.)

Ettől az összegzéstől külön fel fogunk vetni egy sor olyan kérdést is, amire egy magyar párt ideológiájának szerintünk választ kell adnia.

Vannak tapasztalataink arról, hogy mivel jár pártos ügyekkel foglalkoznunk, ezért az összefoglalókat a továbbiakban is én írom. Amennyiben pedig valamely párt érdemi képviselőjével nyílik lehetőségetek konzultálni - és ez célunk - akkor jó, ha én is jelen vagyok.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei I.

Elsőként (I.) azt összegzem, hogy szerintünk hogyan gondolkodik és érez egy bal- illetve jobboldali ember?
Ezt követően összegzem azt (II.), hogy szerintünk mi jellemez egy bal- illetve jobboldali pártot?
Majd - újabb részekben - összegzéseket írok az elmúlt 160 évben kialakult három fő (klasszikusnak mondható) pártpolitikai irányzat főbb jellemzőiről. A konzervatívról / keresztény konzervatívról, a liberálisról és a szocialistáról / szociáldemokratáról. Mivel ez többször is vitatémaként merült fel, írok egy összegzés-szerűséget a „zöld pártokról” is.
Fontos az, hogy szerintünk a klasszikusnak mondott pártok sem evidens módon jobb- illetve baloldaliak - az egy más értelmezési koordináta-rendszer. Az is fontos, hogy a „zöldek” valószínűleg illeszkednek ezekbe, másrészt nagyon sokfélék, harmadrészt tisztázatlan az arculatuk - ahogy ma a többieké is számos kérdőjelet vet fel.

*

A jobb- és baloldal elnevezés - mint tudjuk - a nagy francia forradalomra vezethető vissza. A Nemzeti Konventben ugyanis az elnöktől jobbra foglaltak helyet a régi rendet támogatók és balra a régi rendet elvető, radikális változásokat szorgalmazó képviselők.
Manapság kevésbé van ennek konkrétabb pártpolitikai jelentősége. A bal- és jobboldali felosztás inkább egy alapvető beállítódás, ami a politikai szocializáció folyamatában, gyermek kortól alakul ki. Ez nem könnyen változik, mert rögzül a magatartásban, az emocionális alkatban illetve a kommunikációs-nyelvi-kulturális kódban.
Mégis, mit lehet erről valamivel pontosabban leírnunk?
A jobboldali ember a teremtett és/vagy adott világot (rendet) érzi meghatározónak az emberi létre vonatkozólag - a boldogulása szempontjából. A baloldali ember az emberi méltóságot, az emberi igények kielégítését érzi meghatározónak és ennek megfelelően alakítandónak a teremtett és/vagy adott világot ( rendet).
A jobboldali ember nem hisz az ember és társadalmi fejlődésében. A történelem-szemlélete szakaszosan ciklikus. Az tény a számára, hogy anyagi-technikai vagyis civilizációs „fejlődési” folyamat létezik. Ez azonban nem jelenti az ember és társadalmai fejlődését (sőt!) és nagyobb léptékben maga is lehet ciklikus. (Pl. összeomlik a civilizáció és kezdődik egy új civilizációs ciklus.)
A baloldali ember hisz az ember és a társadalmai fejlődésében. A történelem szemlélete lineáris, azt összességében a haladás jellemzi. Vagyis úgy látja, hogy az újabb történelmi korszakok embertípusai és társadalmai lényegükben jobbak a megelőző korszakok embertípusainál és társadalmainál.
A jobboldali ember természetesnek veszi a társadalom hierarchiáját és ennek megőrzését. A civilizáció fejlődése szerinti reformjait az egész társadalom érdekének tekinti. Elsősorban a társadalom felső szintjein lévő - a társadalom egészéért felelős - rétegek érdekeinek kíván megfelelni, az adott ország, nemzet keretei között.
A baloldali nagy súlyt fektet az emberi, társadalmi egyenlőség (emancipáció, esély-egyenlőség) eszméje érvényre juttatására - szükségképpen az országnál illetve a nemzetnél tágabb keretekben is. Ebből következik az is, hogy az elnyomott, a szegény illetve hátrányos helyzetű emberek és rétegek problémáit szeretné elsősorban megoldani. Tehát rendszer-kritikus, a társadalmi igazságosság érvényre juttatásának képviselője.

Az egyéni jobb- és baloldaliság világnézeti, ideológiai és emocionális meghatározottság, beállítódás. Mint ilyen, alkotója az egyéni identitásnak is.

Visszatérve a nagy francia forradalomra, úgy gondolom, egyet érthetünk abban is, hogy ez az értelmező koordináta-rendszer az európai kultúrkörhöz kötődik. Másrészt bár elsőre úgy tűnhet, hogy a „zöldek” szükségképpen baloldaliak, léteznek jobboldali „zöldek” is.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei II.

Az egyének bal- és jobboldaliságának jellemzői után mi jellemez szerintünk nagyvonalakban egy bal- illetve jobboldali pártot? (Ide is várom a véleményeket, kiegészítéséket!)

Egy baloldali párt összességében minimum elfogadhatóbb mederbe szabályozná a jelenkori, „elszabadult” kapitalizmust. Ezen belül:
- elsősorban a dolgozók (mint osztály), illetve a valamely szempontból hátrányos helyzetű rétegek, térségek érdekeit képviseli;
- növeli az esélyegyenlőséget, serkenti a társadalmi mobilitást;
- támogatja a munkahelyi, társadalmi, civil és politikai részvételt;
- kiáll a szubszidiaritás és a politikai illetve közvetlen demokrácia gyakorlati megvalósítása, bővítése mellett;
- kulturálisan nemzeti, antirasszista, hajlik a föderalizmusra;
- kisebbségpárti - azok arányos képviseletével a döntéshozó szervekben;
- nőpárti, ellenzi a hagyományos családszerkezetet és szereposztást;
- követeli bármilyen társadalmi kirekesztés megszüntetését;
- alapvetően fontos számára az idősek és a gyermekek védelme, a gyermek- és diákjogok bővítése, érvényesítése;
- konkrétan lép fel a természet védelméért, annak károsítása ellen, a klímavédelemért és adaptációért, amelyek gondjait globális társadalmi-gazdasági problémának látja;
- elkötelezetten támogatja az egyéni és társadalmi tudatosság növekedését.

Egy jobboldali párt összességében jobb működési, fejlődési feltételeket kíván teremteni a piaci kapitalizmusnak, hogy a növekedési és egyéb problémákat minél hatékonyabban oldhassa meg. Ezen belül:
- kiemelten támogatja azokat a gazdasági-politikai vezetőrétegeket illetve felső- és középosztályi rétegeket, amelyek az elgondolt fejlődést / növekedést elősegítik;
- óvja a kialakult társadalmi hierarchiákat, hogy működőképes maradjon a kapitalizmus és a rá alapuló társadalmi rend;
- a társadalom alatti rétegeknek a politikába való beleszólását veszélyesnek tekinti;
- hangsúlyozottan nemzet-elvű (vérségi, kulturális-nyelvi, kinézeti, stb.), elhatárolódó más nemzetektől;
- kiáll a hagyományos család és családi szereposztás mellett;
- az emberiesség, a nemzet fenyegetésének látja, ezért fellép a nemi másságok, az abortusz és a kegyes halál ellen;
- a társadalom számos szerveződési módját elfogja, de elutasítja az osztály alapú társadalom szemléletet és szerveződést;
- az anarchisztikus, terrorisztikus - a társadalmakat pusztulással fenyegető - lázadások megelőzése érdekében támogatja részben a konfliktusok manipulált ellaposítását, konformizmusba süllyesztését, részben a nemzeti szétesést ellensúlyozó nacionalizmusok populista megerősítését, részben pedig az állami erőszak (belső és külső) alkalmazását;
- a kialakuló és rögzülő nemzetközi állami (nemzeti) hierarchiában mindent támogat, ami azt az ígéretet hordozza magában, hogy az állama (nemzete) ebben jobb és hosszabb távon stabilabb helyzetet foglalhat el;
- a társadalom vesztes rétegeinek érdekeiért korlátozott felelősséget vállal, elsősorban a hit vigaszával illetve az „engedélyezett” „lazulás”, kitombolás, lázadás olcsó és ostoba lehetőségeivel (vagyis, ha nem választod a hit emelkedettségét, akkor szabad szolgának, ostobának, butának és a szó számos értelmében mocskosnak lenned - a szabad akaratod alapján);
- a természeti, környezeti és klíma-problémákat civilizációs gondoknak tartja és - erős szkepszissel - ekként kezelhetőnek.

*

A fentiek alapján máris leleplezhető a zűrzavar a közhelyes pártpolitikai minősítések alapján.
Az ilyen kifejezések, hogy „egyre inkább bal szélre áramló ellenzéki pártok” vagy „szélső jobboldali megnyilvánulások” teljes mértékben félrevezetők, manipuláló szándékúak.
Az ellenzéki tömörülések között eleve egyetlen igazán baloldali sincs - már sok-sok éve. A „szélső bal” fogalom meg köznyelvi kitaláció, mert erőszakos ember- és társadalom-formálási törekvéseket értenek alatta. A szélső jobb hasonló köznyelvi kitaláció, mert minden ilyen erő természeténél fogva rasszista, idegengyűlölő - és számukra mindenki idegen (alacsonyabb rendű), mint ők.
Tehát kimondhatjuk azt, hogy mindkettő tudatosan támadja az emberi méltóságot, ami kizárja azt, hogy közük legyen a bal- vagy jobboldalisághoz, amelyek képviselői minden egyént és egymást is tudatosan tisztelik.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei - a konzervativizmus, mint egy klasszikusnak mondható koordináta III/A.

Mi mondhattunk el - viszonylag röviden - az Európában az elmúlt 160 évben kialakult három fő pártpolitikai tömbről, a konzervatívról / keresztény konzervatívról, a liberálisról és a szocialistáról / szociáldemokratáról - illetve még a „zöldekről”?

Függetlenül attól, hogy Európa más és más részein illetve országaiban megannyi (történelmi) változatuk alakult ki, elmondható az, hogy a maguk tisztaságában egyszerűen alig lelhetőek fel - hazánkban pedig kifejezetten nem. Az egyes pártok inkább ezek elemeinek - sokszor a komolytalanság határait súroló - szervetlen elegyét képviselik. Ma Magyarországon egyetlen dokumentum van, ami egyértelműen tükröz egy pártpolitikai ideológiát, de ez nem párt dokumentum illetve ideológia. Ez egy - általában a pártpolitikusoknak szóló - keresztény konzervatív politikai ideológiai dokumentum „Újra néven nevezzük” címmel és keresztény értelmiségi szervezetek szakértői állították össze.
Politikai ideológiai válasz-rendszer leginkább a FIDESZ (inkább O.V.) stratégiai megnyilvánulásaiból szűrhető ki. Ennek vizsgálatával kétszer - jó néhány éve már - meg is próbálkoztunk, de nem igazán boldogultunk vele. Az tény, hogy teljes egészében és egyértelműen jobboldali, de nem mondhattuk ki egyértelműen azt, hogy valamelyik „klasszikus” (európai) pártpolitikai tömbhöz tartozna.

*

Kizárásos alapon - amit a FIDESZ vezetői rendszeresen megtesznek maguk is - a FIDESZ nem szocialista és nem liberális, miközben rendszeresen minősíti önmagát kereszténynek.

Kezdem tehát a (keresztény) konzervatív pártpolitikai ideológia általunk kimutatott jellemzőivel.
Általában véve erről mondható ki az, hogy egyértelműen jobboldali, mert hangsúlyozottan tradicionalista. Kiáll a meglévő gazdasági, politikai, kulturális szokások, vallások, (előítéletek) és intézmények mellett. Egyszerűen azért, mert ezek jobban hangolják össze, szervezik és irányítják a társadalmakat, mint azok a megoldások, amik különféle elméletek alapján - gyakran erőszakosan - kívánják ezeket átalakítani.
Annál inkább kiállnak emellett, mert álláspontjuk szerint az emberek nem egyenlőnek születnek fizikai és szellemi képességeik tekintetében, nem egyenlőnek szocializálódnak és a sorsuk is - természetes módon - sokféle. Mindez azonban nem jelenti az emberi méltóságuk megkérdőjelezését és - ezen az alapon - a jogaik valamilyen egyenlőségét.

*

Ezek az ideológiák - mint minden - fejlődnek. A konzervativizmusról feltételeznénk ezt a legkevésbé, de erre is igaz. A konzervativizmus ugyanis megfontolva halad és adaptál. Így lehetséges pl. az, hogy a mai konzervativizmusnak szerves része a kétszáz éves gazdasági liberalizmus neoliberális változata.

*

Magyar viszonylatban kiemeltünk még néhány fontos dolgot.
Talán a konzervativizmus tekintetében a legfontosabb egy történelmi koherencia, folytonosság. A magyar történelem azonban ezt nem adta meg. A történelmünk szakaszos, állandó újrakezdésekkel, amik során az új kezdethez nincsenek igazán szerves előzményei - nincs történelmi legitimációja - még a konzervatív „építkezéseknek” sem. Főleg a mai magyar pártok szenvednek attól, hogy kín-keservvel sem képesek igazán nekik való történelmi legitimációt „képezni” az ellenfeleikkel szemben (és a környező népek tengerében). Ezért folynak mindenféle - gyakran komolytalan - mítosz-képzések, vagy vannak mély hallgatások. Végül pedig - a konzervatív építkezések esetében - mindig előkerül és felerősödik a keresztény mivoltuk hangsúlyozása, mert az egyetlen történelmileg is legitim ideológia a keresztény. Persze ezzel is vannak gondok. Például nem igazán nemzeti, inkább nemzetközi. Nehezen egyeztethető össze a pogány eredetmítoszokkal és azok mai adekvációs kísérleteivel. Jézus személyisége és mondanivalója pedig módfelett nehezen illeszthető a ma lényegében egyedül lehetséges manterista-neoliberális gazdaságpolitika dolgaihoz is.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei - a keresztény konzervatív „Újra néven nevezzük” dokumentum rövid (és meglehetősen önkényes) áttekintése III/B

Keresztény konzervatív pártpolitikai ideológiából is sokféle van, de mind megfelel az előző részben írtaknak. Az egyik legmívesebb az, amit az „Újra néven nevezzük” dokumentum tartalmaz - függetlenül attól, hogy nem párt dokumentum. Az ilyen jellegű pártok néhány alapvető ideológiai jellemzőjét ebből próbálom bemutatni aszerint, amiket már többször is megbeszéltünk:
- ALAPVETŐ KIINDULÓ PONTOK:
---A világ és benne az ember teremtett. Az ember méltóságának (önrendelkezésének) - ebben egyenlőségének - lényege, hogy Istene képére és hasonlatosságára teremtetett, halandó testtel és halhatatlan lélekkel. Evilági célja az, hogy az isteni törvények és erkölcsiség szerint úgy éljen a szabad akaratával (a szabadságával) - maga és mások boldogságáért - hogy méltó legyen az örök életre. („Nem a halál érdekes, hanem az élet.”)
--- A jelenkori gazdasági és társadalmi válság a jelenkor emberének jellemzőiből fakad. Ennek egy következménye az is, hogy olyanok hoznak sokakat érintő döntéseket, akiknek ehhez nincsenek megfelelő etikai alapjai.
--- Az emberhez Isten után először az embertársa tartozik - felebaráti szeretettel.
--- A 2000 éves keresztény gondolkodás jól működő szervezetekre épül. Megszenvedett - többek között államegyházi - történelmi tapasztalatai vannak arra, hogy hogyan lehet a szabad akarattal helyesen élni úgy, hogy „ne a győztes vigyen mindent”. Hogyan lehet úgy egy társadalomban élni, hogy abban szegény és gazdag, erős és gyenge egyaránt meglelje a helyét.
--- A szabadság és a tudás felelősséggel jár. A pártpolitizálásnak is erények gyakorlására kell épülnie ahhoz, hogy a társadalom minden tagjának boldogulását, boldogságát segíthesse. A négy sarkalatos erény - a dokumentum szerint - az igazságosság, a mértékletesség, az erősség és az okosság.

- AZ IGAZSÁGOSSÁG ERÉNYÉHEZ:
-- Hozzátartozó erények a bátorság, az osztó és kölcsönös igazságosság, az igazmondás, az értelmes engedelmesség (jogkövetés), a bocsánatkérés és a méltányosság.
Közéleti észrevételek:
- A jogon túl fontos maga az (etikus) igazságosság.
- A közéleti emberben találkoznia kell a felismert igazságságnak annak társadalmi megjelenítésével.
- Az emberi méltóság, szabadság és biztonság igénye minden ember számára fontos igazodási pont - a keresztények ezen túl a szeretet civilizációját kívánják felépíteni.
- Fontos az igazság kimondása, nyílt ütköztetése (az ehhez szükséges feltételek biztosítása) - ehhez pedig szükséges a politikai erkölcs és a vitázók személyes feddhetetlensége.
- Nem elfogadható az, ha kevés kiválasztott ember aránytalanul nagymértékben részesül a javakból - ellentmondóan az erkölcsi elvárásoknak.
- Társadalmi rossz az, ha konzerválódik a tartós és mélyszegénység, alig van mobilitás. Társadalmi jó az, ha a méltó élet esélyeit tételesen segítő politikai gyakorlat alakul ki.
- A méltányosság elvének az felel meg, ha minden ember hozzájut a tisztes megélhetéshez.
- „Egy önmagát kereszténynek nevező társadalom értéke azon mérhető le, hogy mit tesz a megvetettek, a kitaszítottak, a jogfosztottak érdekében,…”
- Az igazságnak - valamennyi szempontból - a gazdaságban is érvényesülnie kell.
- Trianon a Magyarországot és a magyar népet alapvetően érintő történelmi igazságtalanság. Minden lehetséges jogi, gazdasági, kulturális és egyéb lépést meg kell tenni a nemzeti vissza- illetve összekapcsolódásért.

- A MÉRTÉKLETESSÉG ERÉNYÉHEZ:
-- Hozzátartozó erények az irgalom, a szelídség, a józanság, a türelem, a szerénység, az alázat illetve önmagunk és a világ ismerete, elfogadása.
Közéleti észrevételek:
- Az értelem segítségével rendezze és terelje helyes irányba az ösztöneinket. (A mértékletesség hozhatja harmóniába az életünket.)
- Ezt az erényt sem lehet kikényszeríteni, jó példával kell előjárni, önmagunkon kell elkezdeni. Nem uralkodhat a gőg, az arrogancia.
- Legyen a politikai marketing is mértéktartó. A közélet és a közhangulat mértéktelen.
- Ennek az erénynek (is) ellentmondó a szexuális szabadosság terjedése, az abortuszok nagy száma.
- A múltnak bölcsességének kiegyensúlyozó és mértékletességre buzdító üzenete van.
- A normává vált fogyasztói kultúra összeférhetetlen ezzel az erénnyel.
- A hatalomnak is mértéletesnek kell lennie - nagy baj, ha mindent erőből csinál.
- A keresztény tanítás szubszidiaritás elvű, ellenzi a hatalom túlzott centralizációját. El kell érni azt, hogy az emberek szeressenek a közügyeikkel foglalkozni.
- Az emberek és a társadalmak felelősek a teremtett világért és ennek nem felelnek meg. A természet tőke és nem jövedelem. El kell hagyni a felhalmozás terheit, osztozni a rászorulókkal, örülni a mindennapi létnek.
- Határok nélkül fejlődni, csak spirituális értelemben lehet és nem önző egyénként.
- Rombolja a közösséget egyes érdemtelen emberek üstökös-szerű felívelése.
- A szakmai tudáson alapuló köztisztviselői rendszer szükséges a jó közélethez.
- A gazdaság rákfenéje a profit mértéktelen hajszolása. Az államnak is mértékletesnek kell lennie.
- Az uniós pénzek nem állhatnak úgy egyesek rendelkezésére, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek.

- AZ ERŐSSÉG ERÉNYÉHEZ:
-- Hozzátartozó erények az önállóság, a bátorság, a türelem, a nagyvonalúság, a nagylelkűség és az állhatatos kitartás.
Közéleti észrevételek:
- Kiállás és kitartás a jó cél érdekében. A saját érdek nem tekinthető közérdeknek.
- Kiállás a hagyományos család mellett, a gender ideológiával szemben.
- Az erősség erényét hordozó társadalomban a vállalkozó szellemnek kell dominálnia.
- Támogatni kell a részmunkaidős és otthonról végezhető munkaformákat - elsősorban a nők számára.
- Ki kell tartani az eszményeink megvalósítása mellett.
- Az ember ma mindössze eszköze a profit-maximalizálásnak. Az ember nem válhat eszközzé, hanem a munkafolyamat alanya kell, hogy legyen.
- A gazdaság eszköz és fő célja a boldogság szolgálata. A gazdaság emberbarát fejlesztésének megvannak a lehetőségei.
- A politikai és gazdasági elit ne használja ki az informális összeköttetései által nyújtott előnyöket.
- Erősítsük az élethosszig tartó értéktermelésre való törekvést, a tanulás és önfejlesztés képességét.
- Támogassuk a civil gazdaság és a közösségi gazdálkodás egyes formáit.
- A szabályozott piac, a szociális piacgazdaság hívei vagyunk. A munkavállalók százezrei nem érezhetik kiszolgáltatottnak magukat.

AZ OKOSSÁG ERÉNYÉHEZ:
-- Hozzátartozó erények a jövő- és céltudatosság, a körültekintés, a következetesség, kiszámíthatóság, a tanulékonyság és a tanulás képessége.
Közéleti észrevételek:
- A hatalomgyakorlásnak és a politizálásnak megvannak a saját törvényszerűségei, de ez nem ad felmentést az erények gyakorlása alól. A kormányzati felelősség alkalmanként felülírhatja ezeket, de ezt sosem teheti meg tartósan.
- A megfontolt szakmai szempontok fontosak és kevésbé a hierarchikus lojalitás.
- A közéleti érvényesüléséhez példaadás és tanulás szükséges illetve párbeszéd.
- „Haladd meg a barát-ellenség pólusokban való gondolkodást…”
- Nem szabad elszakadni az életközeli tapasztalatoktól, a (választó) emberektől.
- Fontosak az okos kompromisszumok.
- Az okosság erénye akkor ér valamit, ha „közokosság” lesz belőle.
- A keresztény politika végső soron elvi alapú.
- Kérdés: a politikai szövetséghez vagy Jézushoz kell inkább hűnek lenni? Meddig vállalható fel a kormány egy-egy akciója?
- Gond van az irányított kérdésekkel. Nem jó az a fajta kommunikáció, ami az embert nem döntéshozó partnernek tekinti, hanem olyan tömegnek, aminek be kell állítani a véleményét.
- Nem egészséges, ha nincs kormányprogram, ha az Országgyűlést egyéni képviselői indítványok árasztják el, sok az improvizatív, ad hoc döntés.
- Érzékeljük a közös gondolkodás hiányát. Az értelmiségnek - a sokszínű szellemi háttérnek, a kritikus és a másikra odafigyelő beszélgetéseknek - nagy szerepe van a közjó hosszú távú alakításában.
- Engedni kell a mindenki által vágyott konszolidációt.
- Helyes a családpolitika.
- A jelen helyzetben még mindig valódi döntést lehet hozni a rászorulók befogadásáról, míg a határok nyitva tartása elvette volna a döntés lehetőségét.
- A segítségnyújtásnak arányosnak kell lennie, vagyis érvényesíteni kell a szeretet rendjét. Először önmagamat, majd egyre táguló körben a családomat, a szomszédomat, a munkatársaimat, a nemzetemet szeretem.

*

Mindez tehát általában véve a pártoknak íródott keresztény konzervatív tézis-gyűjtemény - az én tálalásommal - és nem egy keresztény konzervatív pártideológiának íródott.
Azt megbeszéltük, hogy áttételekkel ugyan, de céloz számos dologra, amiket azonban nem fejt ki. Számos olyan vonatkozása is van, amit talán legalább célzás szintjén beemelhetne, de inkább hallgat róla.
Ezek elsősorban olyan dolgok, amiket szerintünk a keresztény egyházak nem tisztáznak illetve amiket igényként a keresztény egyházak hordoznak illetve amiket az ún. keresztény állam felhasznál:
- A manterizmushoz való viszony.
- Pártpolitikai legitimációs ügyek az eredet-mítoszoktól a keresztény államiságig.
- A (keresztény) állam és az egyházak teljes mértékben tisztázatlan viszonya.
- Az állami feladatoknak a saját lényegük szerinti egyházi „kiváltása”.
- Az emberi mindennapi léttel összefüggő olyan ügyek, mint például a család „intézményének” problémavilága, az abortusz, az eutanázia.
- A „másságok” teljes köréhez kapcsolódó ügyek.
- A nemzeti nacionalizmus, sovinizmushoz való tisztázatlan viszony.
- A parlamentáris és közvetlen demokráciához való viszony.
- A kibontakozó népvándorláshoz kapcsolódó ügyek.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei - a liberalizmus, mint egy másik klasszikusnak mondható koordináta III/C

A liberalizmusnak is van néhány markáns megkülönböztető jegye, amikben egyetértünk:
- Az egyén (egyenjogú szerződéskötésre való) szabadságának biztosítása a legfontosabb politikai cél.
- Alapvető a lelkiismeret, a gondolkodás és szólás, a sajtó illetve az igazságszolgáltatás szabadsága. Meghatározó a szabad piacon, állami beavatkozás nélkül versenyző magántulajdon illetve a gazdasági szereplők (szabad) magánszerződései. Fontos, a csak az optimális feltételek biztosításában közreműködő, jól átlátható, ellenőrizhető, szabad választásokkal legitimált köztársasági kormányzás, önkormányzati rendszer és pártpolitika mentes közigazgatás.
- Ennek kerete a jogállam. (Nem elfogadhatók tehát az olyan, mindaddig alapvető elvek, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, általában az államegyházak intézmény-rendszere, az öröklött kiváltságok és a protekcionizmus.)
- A szabad gazdasági verseny kibontakozásának kezdetben a nemzetállam biztosította a megfelelő gazdasági teret. Ebben az értelemben a nacionalizmus a kapitalizmus ideológiája volt. Ma már a nagytőke kinőtte a nemzetállami kereteket, így a liberális pártok nemzetközi keretekben próbálják kezelni a kialakuló problémákat (pl. az Unió kereteiben).
- A jelen keretekben a fenntartható növekedés szószólója.

A liberálisok meghatározó dilemmája szerintünk a gazdasági és szociális szabadság szempontjainak állandó ütközése. Ez pedig reál probléma annyiban, hogy minden embernek valóban szabadnak kell lennie, aminek minimál feltételei vannak a társadalmi létben.
A szociálliberalizmus abban más általában a liberalizmushoz képest, hogy mindenki számára biztosítani kívánja a legalapvetőbb szükségletei kielégítését - mint a szabadságát valódivá tehető minimumot (közoktatás, közegészségügy, infrastruktúra (lakhatás) és szociális biztonság). Ettől azonban nem válik baloldalivá.

Úgy gondoljuk, hogy külön szükséges szólnunk a liberalizmus kulturális oldaláról.
Ez is az egyéni jogokra koncentrál, mindenek előtt az egyéni munka és életmód szabadságára. Köztük olyan dolgokra, mint például a tudomány (általában a megismerés), a művészet, az élettel való önrendelkezés (abortusz, eutanázia), a szexuális szabadság, a prostitúció és a könnyű drogok használatának szabadsága - állami beavatkozás nélkül vagy korlátozott állami beavatkozással.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei - a szocialista ideológia, mint egy klasszikusnak mondható harmadik koordináta III/D

Ebben jutottunk a legkevésbé egyetértésre, ami nem is csoda. A szokványoshoz képest ezért egy kicsit más megközelítést vázolok fel.

Az utópista szocialisták a múltba tűntek. A Marx nevével fémjelzett tudományos szocializmust (dialektikus és történelmi materializmust illetve a kapitalizmus politikai gazdaságtanát) pedig eleve kompromittálták az államszocialista rendszerek, másrészt ezek globálisnak mondható, történelmi súlyú veresége.
Fogalmilag én a következő alapvető struktúrában gondolkodom erről a témáról, kifejezetten pártpolitikai nézőpontból - és javaslom, hogy ezt fogadjátok el.
A marxi „kommunista” fogalom ma használhatatlan, mert olyan „véres”, szélsőbalosnak minősített dolgokkal kapcsolódik össze, amelyek vállalhatatlanok (és persze a konkrét marxi elgondolásokkal is gyökeres ellentétben állnak). Mindaz, amit általában a szocializmussal azonosít - és korántsem csak - a köztudat, inkább egy viszonyítási keret a legkülönbözőbb szociáldemokrata pártpolitikai irányzatok számára (amelyek közül vannak, amelyek szocialista pártoknak nevezik magukat).

A legáltalánosabb tévedés a szocializmussal kapcsolatban az, hogy valamennyi szocialista áramlat közös nevezője az, hogy elvetik az individualizmusnak, a magánérdeknek az elsődlegességét és előtérbe helyezik a kollektivizmust, a társadalmi egyenlőséget, a szolidaritást.
Ezzel szemben kifejezetten a következőkről van szó, minden - valóban - szocializmus esetében. A legalapvetőbb céljuk olyan feltételrendszer biztosítása, amelyben az önmegvalósításukra, a boldogságukra törekvő emberek a közösségeiket és azok egyéneit önmaguk legfőbb gazdagítójának tudják, érzik - és vice versa.
Tehát - így, ebben az értelmezésben - nagyon is helye van az egészséges individualizmusnak, a magánérdeknek - ami a leglényegesebb kérdésben egybe eshet a legalapvetőbb közérdekkel - az egészséges közösségiséggel, a társadalmi esélyek egyenlőségével és a szolidaritással.
Mindennek van két alapvetően elengedhetetlen feltétele:
- Az egyik az anyagi javak olyan igazságos elosztásának kialakítása, amely a létbiztonság mellett garantálja a közjavakhoz való olyan szintű hozzáférést, azt a biztonságot és tudást, amellyel az egyének és közösségeik teljes körűen rendelkezhetnek önmagukkal.
- A másik a demokráciának a közvetlentől a globálisig működő kialakítása - középpontjában az adott állam demokratikus működési módjának kialakításával, a politikai szocializációtól a (köztársasági típusú) parlamentáris demokrácia tökéletesítéséig.

A legalapvetőbb kérdés mindezek tekintetében az, hogy a fentiek lehetségesek-e a jelenkori globális kapitalizmus kereteiben, amelyet a transznacionális (globális) tőkés monopóliumok alakítanak, határoznak meg?

A probléma nem új. Még a nemzeti monopóliumok hajnalán Kautsky abból indult ki, hogy el lehet és kell fogadni a tőkés magántulajdont, de úgy, hogy azt hatékony társadalmi és politikai kontrollnak vetik alá. A parlamenti demokráciát használják fel a politikai jogok kiterjesztésére illetve kormányzati pozíciók megszerzésére.
A kormányzati hatalom lehetővé teszi azt, hogy az újraelosztást a kizsákmányoltak javára hajtsák végre, hogy ezúton is mérsékeljék a társadalmi egyenlőtlenségeket, kiterjesszék a szociális jogokat és növeljék az esélyek egyenlőségét. A későbbiekben - mindmáig - ez az elgondolás vált a szociáldemokrácia lényegévé.
A demokrácia fogalma itt kifejezetten azért fontos, mert elvetik az államhatalom erőszakos, forradalmi megragadását és annak felhasználását a társadalmi-gazdasági viszonyok erőszakos átalakítására.
(Nagyon nem mindegy azonban az, hogy milyen társadalmi előzményei vannak a demokratikus működési módnak. É-NY-Európában például - a természeti viszonyok miatt - megmaradási feltétel volt a kollektív bölcsesség érvényesülése és korán kialakultak a társadalmi demokrácia szerves előzményei. Angliában az egyedi történelmi fejlődés hozta magával egy más típusú szerves demokrácia kialakulását. Európa egyéb területein nem kedveztek ennyire a feltételek a társadalmi demokrácia szerves kialakulásához - délre és keletre haladva egyre kevésbé.
Az addíciós és törzsi társadalmaktól pedig lényegében idegen maradt - ezekre csak ráépültek különböző elitek hatalmi struktúrái, esetenként akár parlamenti demokrácia formájában is.)

Amíg létezett a Szovjetunió és léteztek az államszocializmusok, a szociális kihívásaikra a jóléti kapitalizmusokkal adtak választ a fejlett tőkés államok, jelentős szociáldemokrata szerepvállalással.
Ezek illetve rendszerük összeomlásával ez a kihívás megszűnt, miközben saját bázisaikon - az előzőektől függetlenül is - megkezdődött a neoliberalizmus globális térnyerése, általában neokonzervatív kormányok által támogatottan. Blair és Schröder kormánya azonban szociáldemokrata kormány volt, ahogy a neoliberalizmus térnyerésének megágyazó számos más kormány is. Hazánkban például a Horn kormány.
Az Európai Unió is a neoliberalizmus egyik zászlóshajója, miközben a jóléti államok megszűntek illetve megszűnnek jóléti államok lenni.

Az első kérdés tehát az, hogy hol és mennyiben szocialisták a szociáldemokrata pártok?
(Egyáltalán hol és mennyiben tekinthetők valóban baloldalinak?)
A másik kérdés pedig az, hogy mennyiben kiszolgálói a transznacionalista vállalatok szövevényeinek illetve ezek következetes kritikája alapján milyen konkrét politikai és szociális törekvéseik vannak ezek és ezek határainak szabályozására?
Jelen korunkban - amely azonban valójában a ’60-as években kezdődött - van egy olyan kritériuma is a szocialista pártosságnak, amely szükségképpen és kifejezetten az ő pártideológiájuk sajátja. Ez pedig az, hogy szükségképpen „zöld pártok”. Amelyik párt nem „zöld párt” is, az eleve nem lehet szocialista - szerintem.


A pártideológiák azonosításának lehetséges koordináta-rendszerei - önálló viszonyítási koordinátát jelentenek-e a „zöldpártok”? III/E

Egyre több politikai párt nevezi magát „zöld pártnak” vagy zöldpártnak is - ami önmagában is örvendetes.
Amit valamennyien egyformán látunk, az az, hogy ezek abban általában egyeznek, hogy támogatnak sokféle klímavédelmi és klímaadaptációs programot - jelenleg azonban ők is inkább az elméleti és módszertani vizsgálatok terén illetve közvetlenül adódó olyan programokban, amiket a józan ész eddig is megkövetelt volna, minden klíma-szempont nélkül.
Összességében elmondhatjuk azt, hogy ezen a területen van a legnagyobb zűrzavar a mi berkeinken belül is, hát még az egyes politikai pártokban.
Nagyon beszédes az, hogy még mindig vannak „klíma-kamuzók” és „klíma-szkeptikusok”, méghozzá nem akármilyen hatalmak vezetői körében és hazánkban is.
Akik már komolyan veszik ezt a témát, azok köreiben sincsenek konszenzusok például abban a tekintetben, hogy mennyire jelentenek konkrét veszélyt a klímaváltozás jelenleg - már jól láthatóan - zajló folyamatai. Alapvető - és a pártpolitikai szférában (is) - megválaszolatlan kérdés pl. az is, hogy klíma-vészhelyzet van-e?
Maguk a már valamennyire működő klímavédelmi és adaptációs kutatások, tervek és tevékenységek egyenlőre állami és önkormányzati szinten értelmezettek, de … De még ezeken a szinteken sem követi például ezeket központi és a helyi jogalkotási folyamat és maguk az ebben érdekeltek sem mindig érvényesítik ezeket a maguk gyakorlati tevékenységeinek területein, például a beruházásokban.
Az állampolgárok szintjén - a pártpolitikai szférától függetlenül - szintén olyan klímavédelmi törekvések jelennek meg, amiket a józan ész eddig is megkövetelt volna, függetlenül a klímavédelemtől. A lakosság nélkül illetve az ő saját életükben, a lakóhelyükön, a mindennapi szokásaikban megvalósuló alapvető változások nélkül pedig aligha lehet érdemi változást elérni. Ehhez pedig számos esetben külső támogatás is szükséges azoknak, akiknek ehhez elégséges forrásai nincsenek.

A pártok politikai ideológiájában mindenképpen helye van / lesz egy ilyen fejezetnek, de ezek sem szólhatnak praktikus dolgokról - ezekről szóljanak a programjaik.
A feladatuk a nézőpontjuk szerinti ok-feltárás és annak elvi, módszertani megoldása, amivel szerintük ezeknek a folyamatoknak az ok-rendszere megtámadható, amire felépíthető egy klímavédelmi, klímaadaptációs - a választási ciklusoknál jóval hosszabb távú - koncepció. És korántsem csak állami és önkormányzati koncepcióról van szó, hanem olyanról, amit a lakosság tömegesen valósít meg a mindennapokban a maga érdekéből, a saját élettevékenységében.

Amit mi egymás között nem vitatunk, az az, hogy az ember és a társadalmai a természeti (és természetes) környezetükből kiköltöztek és egyúttal beköltöztek a épített városi környezetükbe, mindent eluraló városi (fogyasztói) civilizációkat hozva létre. Ez a kapitalizmus civilizációja, amely elidegenítette az egyént a természettől (a természetestől), ezzel önmagától és a társadalomtól. A jelen időszakban pedig a szerves egészüket elvesztett / elvesztő egyének tömegesen költöznek át a városokban egy virtuális világba is, átadva önmagukat ennek.
Persze ennek a folyamat-rendszernek több értelmezése is van, ahogy a lehetséges megoldásoknak is - ezeknek kell, hogy legyenek pártpolitikai adekvációi is, ahogy jelenleg nincsenek.
Különösen érdekes ez abból a nézőpontról, hogy az egyes pártok nem mondhatnak le a „fenntartható fejlődés”-ről, ha - a lényegüknek megfelelően - hatalomra akarnak jutni illetve abban meg kívánnak maradni. Ez pedig lényegében - mondjuk így: klímabarát - gazdasági növekedést jelent. Ez pedig fából vaskarika.

*

Van még egy rendkívül fontos kérdés. Az egyes pártok - a maguk pártideológiája szerint - hogyan és mihez fognak kezdeni egyrészt a már bekövetkezett, másrészt pedig a mindenképpen bekövetkező katasztrófák rendszerének társadalmi következmény-rendszerével?!