Kis betekintés az értékrendek világába

Kategória: Levelek XVI Megjelent: 2020. január 06. hétfő

Az erre hajlandóakat körbe vezetem egy kicsit az értékrendek világában a saját szájamíze szerint, ami a pártideológiák vizsgálatának is egy újabb önálló szempontrendszere lehet.

*

A magyarság értékrendjére is igaz az, hogy alapvetően európai - mert hogy a világ más tájain léteznek más értékrendek is.
De miért is írtam azt, hogy „alapvetően”? Azért, mert azért a „magyar” értékvilág meglehetősen kuriózum, még Európában is.
Nézzünk néhány „tételt” ebből a témából!
1. Sokan és sokféleképpen birkóztak ezzel a nagyjaink közül, főleg a reformkorban illetve a két világháború között - gondolkodók és/vagy írók és költők. Legutóbb és kifejezetten mélyen Hankiss Elemér és Farkas Attila Márton. Még az is kimondható talán, hogy ők ketten nagyon jól „fogták” meg a magyar értékvilágot, de két egészen más szempontból úgy, hogy a másik szemponttal nem foglalkoztak - és ez az én véleményem szerint egyben a lényegi hibájuk is.
2. Hankiss elsősorban a nyugati értékvilág metszeteiben vizsgálta a magyar értékrendet a rendszerváltás hajnalán - és ezért ez is „elveszett”. (Ezért egy kicsit majd foglalkoznom is kell ezekkel.)
3. Farkas Attila Márton a történelmileg két antagonisztikus részre szakadt magyar társadalom egymást feltételező - a társadalom felett játszadozó és azt ezzel manipuláló - elitjének értékrendi kettősét vizsgálta. Magamtól illetve az Ő nyomán vizsgáltam én is, máig olvashatóan. (Ajánlom figyelmetekbe a ve-ga.hu Levelek rovatának VI. részében található „Egy sajátos történelmi áttekintés a magyar történelemről, ún. „magyar-magyar” aspektusból” című írást.)
4. Ezek - a 2. és 3. pontban leírtak - azonban érdemben befolyásolják egymást, de nem azonos súllyal. Meggyőződésem az, hogy az utóbbi - népi kontra urbánus - értékrend manipulálja a klasszikusnak mondható és ezért hazánkban egyébként is eléggé „fejletlen” európai értékrendeket.
5. És még valami! Van egy olyan mindezt mintegy bekeretező értékrendi keret, ami más népekre-nemzetekre is jellemző, de talán a magyarra leginkább.
Ez pedig az, hogy úgymond a családi szennyest nem szereti kiteregetni. Makacs és gondosan ápolt idegenséggel a szűkebb és tágabb környezetében, még a testvérharcait is magának kívánja ez a nép megtartani. (Közben nem akarja magát senkinek és semmiképpen alávetni, még józan és neki is hasznos alkuk kereteiben sem. Ezért gondolom azt is, hogy a „komp-ország” mivoltunk mozgató ereje nem az éppen uralmon lévő elit-részünkre gyakorolt vonzás. Úgy gondolom, hogy a nem egyenlőnek gondolt, a szabadságunkat elnyomó viszonyok taszító hatása ez az erő. Most például az éppen uralkodó elitünk nem óhajt perifériája lenni a Ny-Európai Uniónak, hanem inkább lenne egy, a kevésbé fejlett országok, nemzetek „hálózatában”.)
6. Van azonban egy olyan általános európai érték is, ami a magyarságnak nem jutott ki és még jelenleg sem sajátja - miközben már szerte a nagyvilágban is azonosságot lelnek ebben emberi társadalmak. Ma ugyanis már közhely az, hogy az igen sokszínű nagyobb társadalmi egységeket csak két erő kapcsolhatja össze működőképes egységgé. A nacionalizmus és/vagy a társadalmi-politikai demokrácia. (Az érett nacionalizmusok szövetkezése is csak demokratikus úton valósulhat meg érdemben.)
Csakhogy nincs olyan, hogy magyar nacionalizmus. (Farkas Márton Attila erről írta az általam már ajánlott cikkét „Miért nincs magyar nacionalizmus?” címmel.)
Létezik egy „Hon a hazában” című antológia (2014-ben adta ki a Liget Műhely Alapítvány a Librinél), amelynek számos írása, verse szól erről, de lényegében a kiadvány egésze is.
Maga a Himnuszunkból vett cím sem véletlen. …”Szerte nézett, s nem lelé / Honját a hazában.”Már pedig, aki nem lelé honját a hazában - jelen esetben Kölcsey, akivel megannyiszor azonosulunk vagyis nemzetünk Himnuszával - az azt mondja ki, hogy ez a haza, nem haza, mert nem felel meg ez a nemzet valamennyiünk közös nemzetének.
Az pedig könnyen belátható, hogy vagy mindannyiunkat összeköt a nemzetünkhöz való tartozás, a nacionalizmus nemes eszménye vagy tulajdonképpen kérdéses, hogy van-e egyáltalán nemes magyar nacionalizmus és nemzet? Amennyiben pedig a magyarság egyik fele az idegennél is jobban utálja a másik felét és vice versa, akkor kimondható, hogy nincs.
Halvány visszfényeként a magyarságot, csak a nyelvisége, a kultúrája - a kulturális- nyelvi kódja - köti valamiféle egységbe - már, ha a kultúráját pragmatikusan tönkre nem teszik valamiféle ostoba pártpolitikai ideológia mentén.
7. Az előbbi gondolaton belül maga Kölcsey is Istenhez fordul - eleve feltételezve egy magyar keresztény egységet - és ezen túl felemlíti Bendegúzt, mint a magyar (és hun) vérközösség „letéteményesét”.
A kereszténység és/vagy a vérségi kötelék eredetmítoszai azonban éppúgy nem helyettesíthetik a közös magyar nemzeti identitást, mint ahogy ezt nem tehetik meg a nagyszerű magyar népművészet sikerei, a magyar sport „templomai”, eseményei és eredményei sem. Nem teheti meg ezt a határon túli magyaroknak, a maguknak a nemzetet egyoldalúan kisajátítók nemzetébe való bevonása sem.
A jelenleg erre irányuló jelentős erőfeszítések a társadalmi szakadék egyik oldalán létezők nemzeti identitást „ácsolni” kívánó törekvései. Ez pedig azzal fenyeget, hogy mindezek értékei is ennek az „oldalnak” az értékeiként azonosítódnak és a másik oldalt ezen az alapon is kirekeszti a magyar nemzetből - és ez a másik „oldal” is partner ehhez.
Ma ott tartunk, hogy ez a „partnerség” abban nyilvánul meg, hogy az ún. ellenzéki pártoknak ideológiája sincs, egészen egyszerűen nem foglalkoznak ezzel.

*

Ígértem, hogy röviden foglalkozni fogok a Ny-Európai értékrendekkel, ahol ezek szervesen alakultak ki és valóban társadalmi szintű hatóerőkként működnek.
Ehhez nem csak az elvont értékek szükségesek ugyanis, hanem olyan intézményrendszer, ami a társadalomi gyakorlatban spontán kialakuló megnyilvánulásokat, magatartás formákat és normákat érték-rendszerré, eszme-rendszerré, végső soron ideológiává és ezekként társadalmi erőkké kovácsolják egybe.
Ny-Európában négy jelentős ilyen vezérlő-szabályzó értékrend játszik szerepet:
1. Általában a keresztény értékrend.
2. A „weberi” (eredeti polgári) puritán, felhalmozó értékrend.
3. A fogyasztóivá általánosuló hedonista értékrend.
4. A szocialista értékrend azon változata, amely eredetileg a tőkés társadalom megdöntésére és egy új társadalmi rend felépítésére mozgósította az erőit. Jelenleg viszont arculata kialakulatlan. Leginkább talán arra mozgósíthatja majd az erőit, hogy támogassa azokat a társadalmi folyamatokat, amik hatékony belső, állami-demokratikus kontrollok rendszerével, nemzetközi szerveződéssel képes megfékezni a tőke világméretű ámokfutását.
Sajnos azonban hazánkban mind a néggyel súlyos gondok vannak.
1. A magyar társadalom mindennapi gyakorlatában a keresztény értékrend az egyetlen olyan, ami a legutóbbi évekig - az ún. migráns-válságig - határozottan, világosan megfogalmazott és az emberi viselkedés illetve együttélésminden területét képes vezérelni, szabályozni - és ehhez az intézmény rendszere is megvan.
Viszont tény az, hogy ez az értékrend - történelmi okok szövevényének eredményeként - soha nem volt olyan mélyen ható sem az egyének mértékadó többségében, sem pedig az emberi viszony-rendszerekben, mint az érett nyugati kereszténységben vagy akár (nagyon más okokból) a keleti ortodox kereszténységben.
Ma is jellemző az, hogy tömeges az ún. kvázi-kereszténység.
2. A puritán, felhalmozó vagyis a klasszikusan polgári értékrend három jellegzetes időszakban megjelent a magyar társadalmi tudatban. Először a Kiegyezéstől az I. világháborúig, majd a két világháború között illetve egyes elemei az Új Gazdasági Mechanizmus térnyerésének idején valamint a rendszerváltást megelőzően.
Az első két esetben leginkább az „idegen” polgársághoz kapcsolódott ez, ami a határait is erőteljesen húzta meg.
Az utóbbi két esetben a „maszek világ” tolerálása, a „háztáji gazdálkodás” támogatása illetve később a vállalkozó szellem igénylése, a „szocialista vállalkozások” pártolása hozta ezeket magával.
Összességében azonban egyik korszakban sem tudtak az ezekhez kapcsolódó értékek intézményes értékrenddé válni a társadalom egészére hatóan (ahogy a „rendszerváltás” után sem).
3. A hedonista értékrend hazánkban az arisztokraták és a leggazdagabb egyéb társadalmi elemek körében érvényesült, igen korlátozottan.
Szélesebb társadalmi körökben - amerikai mintára - mint fogyasztói értékrend jelent meg hazánkban, egy meglehetősen fura változatban. A kádári szövetségi politika ugyanis az anyagi fogyasztás felé terelte a magyar társadalmat, amihez a saját lehetőségei szerint a feltételeket is biztosította - megvalósítva a „legvidámabb barakkot”.
Sem azonban akkor, sem az azóta eltelt időszakban - miközben az „amerikaias” fogyasztói magatartás általánosult - nem tudott ennek egy olyan társadalmi értékrendje kialakulni, amelyik vezérelni, szabályozni lenne képes a magyar társadalom mindennapi életét, magatartását.
4. A szocialista értékrend vonatkozásában talán az a legfontosabb, hogy összeszerveződésének nem voltak meg az alapvető társadalmi-gazdasági és tudati feltételei.
Sajátos módon egyébként jobban jelentek meg ennek jelentős elemei a XIX. század végi és XX. század eleji munkásmozgalomban (annak értelmiségi összetevőivel együtt).
Amikor ez elvben az ország hivatalos értékrendjévé vált, maga a hivatalosság illetve az erőszakosság jelentősen csökkentette ennek a vonzerejét, miközben a mindennapi politika súlyos problémái és kudarcai lerontották a hitelességét.
A legnagyobb gondnak azonban a szocialista értékrend kettészakítása bizonyult - amitől meg is szűnt valóban szocialista értékrendnek lenni. Miközben ugyanis a magyar szociálpolitika az egyenlőséget és a biztonságot alapvető célértékeiként érvényesítette, azonközben az egyén autonómiájának és a közösségi élet kiteljesedésének eszméjét negligálta.

Van azonban néhány gond ezekkel hazánkban a - keresztény értékrendet kivéve - összeszervezetlen értékrendekkel ezeken túl is.
1. Sokan joggal nevezték ezeket kettős értékrendnek a „rendszerváltás” előtt, sőt általában jellegzetesen kettős értékrendűnek a magyar társadalmat. Abban az értelemben használták ezt a kifejezést, hogy miközben hivatalosan igen sokan kiálltak egy értékrend mellett - akkor jellemzően a (névleg) szocialista mellett - aközben a valóságban nem ez vezérelte, szabályozta az ő magatartásukat sem. Hasonló jelenség volt azonban tömegesen tapasztalható különböző történelmi korokban a kereszténységgel kapcsolatban is.
2. Az értékrendi letisztázatlanságok állandó forrása volt ezek spontán illetve tudatos egybemosása is, nem egyszer egymás egyes nézeteinek adaptálásával, sőt néha tőlük teljesen idegen nézetek adaptálásával is.

Összességében szerintem kimondható a következő. Véleményem szerint valamennyi értékrendre vonatkozóan igaz az, hogy gyenge a társadalmi tudatot valamint a mindennapi életet vezérlő és szabályzó erejük. Ez pedig nagyon megnehezíti azt, hogy a magyar társadalom meg tudja oldani a sokasodó gazdasági, társadalmi, de mindenek előtt emberi problémáit - különösen globális kitekintéssel.
Valamennyire az Orbán Viktor vezette FIDESZ-KDNP próbál megbirkózni ezzel a problémával (is), de az én véleményem szerint ebben is nagyon eltévedt.
Az ún. ellenzéki pártok pedig érdemben ezzel sem foglalkoznak - tudomásom szerint.

* * *

Van a magyar társadalomnak egy olyan, ma már történelminek is nevezhető „kalandja” ezen a téren - a fentebb elemzett alapokon - amiről érmes néhány szót ejteni.
Ez pedig a magyar dzsentri „értékrend” kialakulása és azóta is felemás, de mégis töretlen társadalmi sikere, a - legkülönfélébb reinkarnációiban is - tömeges mintaadó volta.
Valahol a konkrét és - bármilyen szempontból, de - jobbára pozitív értékek nélküli értékrend ez (egyben „kettős” és összemosódó). Hamvas Béla vagy százéves véleményét maira fordítva sírva mulatós (Ő akkor még így írta, hogy „cigányzenés”), a médiából áradó, a neten áramló és a mindennapokban élni próbált fogyasztói giccsvilág.
A lényege szerint sokféleképpen bezárkózó, minden „idegent” gyűlölni hajlamos, minden komoly szándékot, felelős cselekvést, érdemi részvételt, sőt magát az önálló gondolkodást is elutasító magatartás.
És bizonyos értelemben ez mégis egy olyan sajátos és sajátságosan magyaros értékrend, aminek minden más (valódi) értékrendnél erősebb a magyarság egészére gyakorolt hatása.

Természetesen az igazi az, ha mindezt vitaalapnak tekintitek és vitába szálltok velem.