Második táborunk a „Közösségi iránytű” címet kapta. A résztvevők 14-17 éves ifjak voltak és a tábor fő tematikája az volt, hogy különféle interaktív programokon keresztül segítse a résztvevőket eltájékozódni abban, hogy mi is a közösség, milyen típusai vannak, melyek a közösséghez tartozás főbb motivációi és hogyan is szolgálják a fejlődésünket a közösségeink.
A tábor folyamán a délelőtti program sávban voltak 30-45 perces elméleti előadások például a „Közösségek és emberi kapcsolatok”, illetve „A közösségfejlődés szintjei” címmel (Korom Pál), a „A közösségek szerepe az önismeretben vagy a személyiség fejlődése a közösségekben” témákban (Dr. Majár János). Ezeket a komoly témákat mindig interaktív, beszélgetős csapat munkák kísérték, amelyekben már vizuálisan is (pl.: rajzokkal, gondolattérképekkel) megjelenítették a résztvevők a témákhoz kapcsolódó saját gondolataikat, elképzeléseiket.
Az ebéd után általában hosszabb délutáni pihenő sáv következett, ahol nem csak passzív módokon lehetett kikapcsolódni, hanem lehetőség volt kézműves alkotások készítésére is, gyöngyfűzés, fonás, csomózás, hajtogatás formájában. Újító elemként, ún. vizuális műhelyben is kipróbálhatták magukat a bátrabbak, ahol Taumatróp, Camera obscura és Zootróp működésével ismerkedtek meg, sőt el is készíthették ezeket. Többen is belevágtak és főleg taumatrópból és camera obscurából több is készült.
A délutáni program sáv szintén előadással indul, de interaktív formában, ahol szó volt például az internetes zaklatásról és a védekezés módjairól, a globális klímaváltozásról és a klímaadaptáció lehetséges és konkrét gyakorlati módjairól is.
A táborban igen sikeres volt a méta nevű játék, amely a délutáni programsávot követően mindig előkerült, a másik kedvelt szabad program pedig a csütörtöki strand nap volt, amikor a nap jelentős részét a szentesi strandon töltöttünk a résztvevőkkel.
A tábor utolsó napját kitöltötte a kreatív dráma játék, amely során a „rivalizálás” fogalmát kellett megjelenítenünk. A csapatomban nagyon izgalmas beszélgetést folytatunk erről, mind irodalmi, filmes és saját tapasztalatok megosztásával is. A végén egy olyan történetet választottunk, ahol két ellenségeskedő csapat volt a fókuszban (görkorisok kontra kosarasok), mind a két csapat ugyanazt a „grundot” szeretné csak magának, hiába próbálja Feri bá békíteni őket. A véletlenből adódóan a két vezér egy teljesen más szituációban, a könyvtárban is találkoznak😊, ahol ráismernek arra, hogy van közös érdeklődési körük is. A vezérek egymás felé való nyitását azonban tönkre teszi a „grundon” kitörő csetepaté, amiben megsérül Feri bá. A többi csapat előadásában is olyan történetek jelentek meg, ami mindenkinek ismerős, pl.: iskolai rivalizálás, teljesítmény kényszer, munkahelyi versengés, ami tönkre teszi a gyerekkori barátságokat.
A zárás során nagyon sok élményt sikerült feleleveníteni és megfogalmazni, hogy a következő nyáron milyen témák kerüljenek előtérben és milyen szabadidős programmal lehetne még színesíteni a meglévő palettát. Köszönöm a táborvezetőnek, Szandi Verának és a szakmai vezetőnek, Dr. Majár Jánosnak, hogy részese lehettem a „Közösségi iránytű” tábornak.
Dr. Korom Annamária
Vizuális műhelyben készült Camera obscure
BOGLÁRKA ÉRTÉKELÉSE:
Az előző táborban nagyon elfáradtam, kevésnek éreztem a rendelkezésemre álló pihenő időt (hiába, ha kortárssegítő vagy egy táborban, akkor nagyon el lehet fáradni). Nagyon vártam ezt a tábort és örültem, hogy nem voltunk olyan nagyon sokan. Nekem az is tetszett, hogy a legtöbben ismertük egymást, és akik még nem jártak ebben a táborban, ők is hamar beilleszkedtek. Személy szerint én sok új barátra tettem szert, néhányukkal még most is tartom a kapcsolatot. Közülük is főként Boróval jöttem ki a legjobban, és azt vettük észre, hogy ha egy csoportba kerülünk, akkor megállíthatatlanok vagyunk.
A drámajáték estéjén is 5 perc alatt kitaláltuk a történet fő szálát, amely nagy segítség volt több szempontból is. A szitutréningen is nagyon hamar megtaláltuk a helyünket és könnyen azonosultunk az adott szereppel. A mesetréningen pedig szinte alig lehetett kibírni nevetés nélkül előadás közben. A programok közti szünetekben a lányokkal nagyon jól szórakoztunk egymás hülyeségein, amik még mindig hiányoznak. Boróval szinte már első este elkezdtünk mindenről dumálni Annamaci bosszúságára, hiszen ő aludni akart, de közben meg olyan jól éreztük magunkat, egyszerűen úgy éreztük, mindent el kell mesélnünk a másiknak. Mondjuk ez a reggeleken érződött is, hisz jóval nehezebben keltem fel, mint alapból, mégis vicces, hogy Évi véletlenül felkeltett hamarabb egyik reggel, mert azt hitte, hogy a másik csoportba tartozom. Az a 7 perc már mit sem számít így utólag, de mégis egy jó emlékként fog megmaradni.
A csoportmunkák is jól haladtak, mindenkinek jutott eszébe pár gondolat, és elég könnyű volt rendszerezni az összegyűjtött ötleteket. Mindenki történeteket mesélt, nevettünk egymás hülyeségein és mire észbe kaptunk, már el is telt a csoportmunka. Az is tök jó volt, hogy olyan gyorsan dolgoztunk és még volt időnk játszani is például impulzus játékot vagy puff-bummot.
A strandos napon főként csak ettünk és ugráltunk a vízbe, de még ezek alatt a tevékenységek alatt is jobban megismertük egymást és nagyon nehéz volt minket kirángatni a vízből és öltözni küldeni, mikor indulni kellett vissza. Utána jól esett az alvás, pedig emlékszem, régen mennyire nem akartam, de most már egyszerűen kihagyhatatlan számomra is, mert tudom, hogy kialvatlanul mennyire használhatatlan vagyok.
Az örök kedvencem mindig is a méta volt és lesz. Bár főként emiatt még napokkal a tábor után is éreztem a hatását. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy a lányokkal saját táncpartit csináltunk és megpróbáltuk eltáncolni a Rasputin Just Dance változatát. Szerintem a méta alatt nagyon jó megoldás volt a meglévő csoportokat meghagyni csapatnak, mert így nem kellett a csapat választással szórakozni. Szívem szerint még többet játszottam volna, de tudtam, hogy nem ez volt a lényeg. Az utolsó estére szerintem eléggé összekovácsolódtunk a többiekkel és egy tök jó kis közösséget hoztunk össze.
A drámajátékunk számomra sokat jelentett és örültem, hogy sikerült úgy előadni, ahogy elterveztük. A többi előadásban nekem nagyon tetszett, hogy ott is komolyabb témákat dolgoztak fel és úgy érzem, sokáig fogunk még ezekre emlékezni. Összesítve számomra ez volt az egyik legjobb tábor, és nagyon remélem, hogy lesz még ilyen eseménydús és jó hangulatú hétben részem.
Szabadidős program: métázás
ANNA ÉRTÉKELÉSE:
A Pali illetve Maya előadásai jól voltak felépítve. Sokat segítettek jobban felmérni a saját csoportjaim szintjét és működését. Segítettek jobban elhelyezkednem és ezáltal jobban sikerült szervezkedni az elmúlt pár alkalommal. A csoportmunkák jól sikerültek és az előadások jó alapokat adtak egy-egy feladathoz, segített ráhangolódni. Annamaci: ,,Hogyan viszonyulunk a környezetünkhöz?’’ című előadása szerintem nagyon jól sikerült. Érdekes volt megnézni, hogy mások egy-egy fogalmat vagy meghatározást milyen szemszögből közelítik meg. Alíz: „Kutatók és indiánok” című játéka nagyon érdekes volt, mert egy teljesen másabb kommunikációs formát kellett alkalmaznunk, mint a megszokott és mellé egy új nyelvet is ki kellett találnunk. Nagyon jó móka volt ez a sáv is. Kati: „Strach és Málna” pc-je nagyon érdekes volt. Személy szerint nem vagyok egy nagy informatika rajongó és nem értek hozzá, de dolgozok és próbálgatok jobb lenni és jó volt megtudni, hogy van ilyen lehetőség is. Maya és Vera: „Virtuális közösségek, internetes zaklatások” programsávja érdekes volt. Sajnos, egyre több a hasonló eset és erre folyamatosan fel kell hívni a figyelmet. A feladat kezdetben nehezebben indult nálunk és érdekes volt kipróbálni magunkat egy-egy kicsit másabb szerepkörben, de a végére jó kis projektek jöttek létre. Mesetréning: nagyon jó volt, vicces történetek születtek. Szitu-tréning:…. Ki-Mit(nem)Tud kicsit enyhébb lett, mint az előző táborban, de összeségében érdekes volt. A kreatív drámajáték nagyon jó lezárás volt, jól kivitelezett és jól elsült, mindenki beleadott mindent, hogy az utolsó nagy program igazán emlékezetes legyen.
A strandi nap jól sikerült.
Korom Pál: A közösségek szerepe a mai világunkban