A Családos táborban pattant ki az ötlet, amit tett követett...
Néhány élmény:
"....péntek este, hazaértünk a munkából és őrült tempóban pakolni kezdtünk. Gyereket visszük a nagyszülőkhöz. Nekünk ruha, sátor, biciklik az autó tetejére, némi kaja a hétvégére. Debrecenbe mikor letettük a gyerekeket és elindultunk már este 9 óra volt - sebaj innen már nem sietünk, miénk a pálya...autópálya - hamar (3 és fél óra alatt) el is értük a Balatont. Aligára érkezve gyönyörű üdülő övezetbe éjszakai frisseség és csillagos ég. Szeptember, rajtunk kívül szinte minden nyaraló üres. A Kertész nyaraló nagyon családis és kedves hangulatú. Jó kedvű lelkes csapat várt bennünket a teraszon. Zoli és Eszter gondos házigazda, volt minden földi jó az asztalon. Jó volt látni Zsuzsit és Törőt együtt - valami nagyon közös kisugárzásukat érezni ami nagy meglepetés volt nekem. Egiéknél a Pocaklakót, aki nagy túrát mindvégig hősiesen viselte az anyukájával, apukájával együtt. Rambót - aki 40 kg fogyott, és teljesen sportos életmódot él. Górász Évit, aki mosolyával végig tartotta a csapatban a lelket, Wágner Robit - akivel megint jókat lehetett beszélgetni, és Dittit, aki ismét sokat törődött a csapat női tagjaival. Pockot aki örök praktikussága most is beigazolódott, hiszen vasárnap még is csak jobb lett volna rá hallgatni, és Andit aki angyali háziasszonyiként főzött és mosogatott Eszterrel ránk.
Hajnalig jóízű beszélgetés, borkóstoló, no meg konyak (ami a borral és sörrel keverve megtette hatását). Kényelmesen elférünk a nyaralóban, így az éjszakai horkolás és gyanús hangok nem ébresztenek (legalább is engem nem :-).
Szombat reggel - szikrázó napsütés, friss idő, pont balatoni úszáshoz való. Kisebb lelkes csapat leteker a partra, de csak Rambó és én vállalom a kb. 20C-os Balatont. Úszás után reggeli, készülődés (sokat fejlődtünk Andiámó területén) és máris kész a csapat az indulára. 10 bátor biciklis, aki még nem is tudja mire vállalkozik. Nagy segítség Törő aki a Töfivel jön, és Zoliék is, így nem kell sok cuccot a bicikliken cipeljünk.
Folyt. köv... "
Képek a biciklitúráról a képtárban...
"2. rész
...elindultunk. Alig fordultunk ki az utca végén, máris gyönyörű Balaton panoráma fogadott bennünket. A nyaraló ugyanis egy kisebb dombon van - igen közel a parthoz. Első 2 km után egy hatalmas lejtő jött - aminek nagyon megörültem. Pocok mondta is, hogy nem bánná ha a lejtő Balatonfenyvesig érne. Azért nem hazudtoltuk meg magunkat, mert kb. 5 km után, az első alkalmas lehetőségnél (part menti büfé) máris megállt a csapat kisebb kerékpár és sör szint karbantartásra. Átsuhanunk Siófokon az aranypart mellett - kisebb kitérőkkel le-le pillantva a partra. Rambó elől lelkesen teker, utolér egy fiatal gimnazista lány csapatot, és észre sem veszi, hogy a mi csapatunk bekanyarodik a part felé. Majd csak újabb 2 km után találunk rá - mosolygós arcából nem is tudjuk mire következtethetünk. Alig 5 km és a csapat ismét egy palacsintázóban csücsül. Itt máá egy kicsit elgondolkoztunk azééé, 3 óra alatt alig 15km tettünk meg... még van hátra kb. 60 Fenyvesig. Közös megegyezéssel kitűzött cél az ebédelés helyszínéül Balatonföldvár (kb. az út 1/3-a). Törő folyamatosan jön a csapat mellet a Töfivel, ami igen nagy népszerűséget arat a parton sétáló turisták között, ami Törőt csak tovább inspirálja, és a közönség szórakoztatására vezetés közben majd derékig kilátszik a Töfi nyitott tetején, közben mobilról kamerázza a maratoni kerékpártúra résztvevőit - természetesen menetiránynak háttal (ezt látván Andorka - Törő egykori zöld Golfja - jutott az eszembe, aki önállóságot oly magas fokig fejlesztette, hogy már Törő nélkül is tudott közlekedni - lásd Velem '93).
Tekerés közben kisebb beszélgető csapatok alakulnak ki, amik időről időre átrendeződnek, így mindenkivel lehet egy jót beszélgetni....ez volt az egyik legjobb élményem a túrán. Érdekes, hogy a csapat alapvetően nem szakad szét - kicsi az autó forgalom, sok helyen tudunk egymás mellett menni. Megérkeztünk Földvárra farkaséhesen, Itt azonban nincs igazán jó kajáló hely nyitva, így fürdünk egy jót és fotózzuk a hattyúkat, majd irány tovább.
Folyt. köv...."
Közbevetés:
"Sajnos kénytelen vagyok közbe szólni némi pontosítás okán. Tudom nem illik másokat is bemártani, különösen nem így esküvő előtt, de hát a teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem egyedül tekertem én ám ottan elől, hanem Törővel egyetemben. Már mint Törő nem tekert, csak nyomtatja gázpedált. De azért ott volt mellettem azért, hogy segítsen, ha eldőlnék jobbra, akkor meg tudjak támaszkodni a Töf-töfbe. Ráadásul praktikus is volt, mert tudtunk közbe beszélgetni is.
No már most azokat a bizonyos lányokat mi nem is nagyon láttuk, csak amikor megálltunk, hogy bevárjuk a többieket, akik persze nem jöttek, mert másfelé kóbászoltak. Oszt amikor jöttek a jányok, akkor vettem észre, hogy az egyik leánykának lapos a gumija. Gondoltam az én kis pumpám tudna neki segíteni, ezért oda adtam neki a pumpámat. És lőn, a pumpám által megkeményedett a gumija is. És azok a lányok bizony már nem középiskolába jártak, az biztos.
Persze, hogy Törő eközben mit csinált természetesen nem árulhatom el, egyrészt azért mert, úri ember vagyok, másrészt azért mert Zsuzska is olvassa ezt a levelet :-)
A többi azért hellyel-közzel igaz :-D"
"3. rész
Némi kupak tanács után úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább, Balatonlellén fogunk ebédelni - ezt a csapat éhesebb és egyben nagyobbik fele nehezen fogadja. Jönnek az első holtpontok. Minden tisztelet Eginek és a Pocaklakónak, mindketten bírják a versenyt. Törő tartja a lelket a csapatban (könnyű neki, Töfi cipeli). Csapat ketté szakad, és az első fele boldogan használja ki az első adandó alkalmat, hogy egy meggyfa alá letelepedve hangos hátonfekvéssel várja be a második félt. Szárszó és Szemes érintése után máris Lellén vagyunk, kimerülten, éhesen és kissé nyűgösen (kb 55 km tettünk meg). Gyors navigálás után érkezünk a megbeszélt étteremhez, ahol jön a következő meglepi: a csapat motorizált része (Törő és Kertész Család) úgy döntött, hogy van egy jobb étterem 2 km-el tovább. Ditti vezetésével a csapat lányos része kijelenti, mindenki megy ahová akar, Ők itt és most leülnek és esznek valamit. Csapat minden kohéziós erejét bevetve sikerül csak rábírni asszonyainkat, hogy menjünk tovább a közös találkahelyre. Végre együtt a csapat az étteremben - jó hely, árak rendben és a kaja is finomnak tűnik (nem véletlen, hisz Törő előqualifikálta a helyet és a pincér lányokat). Eredmény sok jól lakott napközis, akik úgy érzik, hogy betonba öntötték a lábukat - és forró vassal sütögették feneküket. Nincs az a pénz amiért újból nyeregbe ülnék... aztán mégis van. Egi és Évi némi rábeszélés után önként vállalja, hogy vonattal megy tovább Fenyvesig. Mi pedig lassan, komótosan készülődünk. Este fél 7 mire elindulunk, gondosan felvesszük a láthatósági mellényeket és feltesszük a villogókat. Alig indultunk el - Csongor telefonál, hogy most indul Pécsről....mondtam neki ne siessen, mert Ő így is hamarabb fog Fenyvesre érkezni, még akkor is ha előtte bemegy a Nagyihoz Lellére a kulcsokért. Nem tévedtem....már erősen sötét volt, Fonyódon jártunk, amikor egy őrült sárga Renault4-es dudálva száguldott el mellettünk. Hátra se kellet nézzünk, tudtuk ki az....
Folyt. köv."
"4. rész
Már teljesen besötétedett, amikor begördültünk Fenyvesre. Mellettünk a vasútállomás táblája: Balatonfenyves - Bélatelep... aha, most már tudom, miért is hívják a Martos és Deáky család összes férfi tagját Bélának. Képzelem, amikor összejönnek itt mind - egy kupacban....még a Rátótiak is megirigyelik Őket ! Csapat ketté szakadt, az eleje már bevackolta magát a házba, amikor megérkezünk. í?römmámoros nyögésekkel begördülünk a Martos Család igen kedves hangulatú nyaralójának udvarára....végre...MEGÉRKEZTí?NK!!!! Kb. 75 km van mögöttünk.
Most jön a neheze, le kellene szállni a bicikliről, de a lábamat is alig tudom felemelni. Lassan gyurmamódra lehajtogatom magam a bringáról. A garázsba raknánk a kerékpárokat. Benézek és igen muris kép fogad - egy kerékpárboltban sincs nagyobb választék. Hely persze nuku, szóval legózni kell, hogy beférjen az utolsó bringa is. A ház kellően nagy, így fel sem tűnik benne a közel 20 ember. A konyha a fő hely - itt tömörül a csapat nagy része. Ha éhes nem is de legalább jó huzatú a társaság (boros és sörös üvegek hamar előkerülnek). Csongor bemutatja a házat, különösen a fürdőszoba tetszik, mint kiderül ez az Ő saját keze munkája. No ! Itt az alkalom, hogy lemenjünk egy kis esti fürdőzésre. Nosza! Erre elindul az egész csapat. Közel a part. Teljes a sötétség a vízen. Vízbe csak a legbátrabbak merészkednek (Csongor, Tibor, Rambó és jómagam). Kihasználva a sötétséget és Dávidi testalkatunkat csapat fele mez nélkül megy a vízbe. Befelé menet szembe találkozunk egy horgásszal, aki csónakján igyekszik kifelé. Kérdezzük Őt a kapás felől - mondja Ő, hogy nem járt szerencsével, de ahogy elnéz bennünket, nekünk nekünk több sikert jósol....
75 km kerekezés után a 20 C-os víz is lágyan simogat. A csillagos ég és a parti fények harmóniáját csak a hangos röhögésünk zavarja meg. Jól érezzük magunkat, mert majd fél órát kvaterkázunk bent. Séta kifelé - parton sztárfotók készülnek (erre mondta Wágner Úr, hogy a legjobb képeket nem is küldtem el a listára). Felöltözés és séta haza. Otthon csendes beszélgetések - mindenki örül hogy még van némi bőr a nem képes felén. A csapat 3 kisebb körre szakad: konyha, étkező és tábortűz. Jómagam Pocokkal, Wágner Úrral, Tiborral, Csongorral a tüzes csapatot erősítem. Grillezünk, adomázunk, és jó borokat kóstolgatunk. Ma hamarabb megyünk ágyba. Szobában hárman alszunk. Jutka, Rambó és én. Annyira belejöttünk a táborozásba, hogy a 2 ágyas szobában mindhárman a földön alszunk, ágyak üresen.....erre mondják a Hernád túrás apukák, hogy "tudunk campingezni".....
Folyt. köv."