Pszichológus, tanár, író... bölcs, és még sorolhatnánk.
Nekünk valami többet, és mégis egyet jelentett: aki tudta a helyét a világban, és így lehetett hozzá viszonyítani.
... és talán még lehet ma is, és akkor talán nem is halt meg.
"Egy Bölcset elveszíteni mindig nagy veszteség... Amit tanított az nekem egyezett a VEGALí?GIáVAL, és Pali tanításaival, ezért teljesen úgy tekintettem rá, mint a közülünk valóra. Debrecenben volt szerencsém egy fél évig az óráit hallgatni. Maradandó élmény volt.
Utolsó percig dolgozott..... nem véletlen." (Z.)
"Z. még április közepén méltatta egyszer Popper Pétert, aki akkortájt hunyt el.
Többször is alakult úgy, hogy egymás után adtunk elő valamilyen témát, de végül is egyetlen szót sem váltottunk soha.
Nekem, amióta fölfedeztem a jógát, alapvető gondom volt az, hogyan is lehetne jól, európai módon is élhetően "lefordítani" mindazt, ami ebből itt is fontos.
Annál inkább így volt ez, mert sokan voltak és vannak azok, akik így, vagy úgy, de szélhámoskodtak ezzel, még ha pozitív célokkal tették is ezt - mint pl. R. Steiner (teozófia) vagy Silva (agykontroll).
Én magam nem is próbálkoztam ezzel, mert túl közel álltam ehhez. Képtelen voltam egyféle irónia nélkül nézni a magyar jógikat, akiknek - minden jó indulata és tudása ellenére - egyféle paródiája volt Etka néni. (Elismerésemet talán mégis tükrözi az, hogy többeket én küldtem hozzá, hiszen az igazi jógát úgyis képtelenek lettek volna elsajátítani, de ugyanakkor szükségük volt az ebből elsajátíthatókra.)
Popper megírta a "Belső utak könyvé"-t és "Az önmagába térő ösvény"-t - mindkettő egy zseniálisan európai és magyar jógakönyv. Ha semmi mást nem írt volna, akkor sem élt volna hiába, de még tengernyi más zseniális dolgot is írt.
A fenti két könyvet most is a figyelmetekbe ajánlom, annál inkább, mert igen rövidek és egyúttal olvasmányosak is. Nem túlzás azt állítani, hogy egyenesen szórakoztatóak.
Sziasztok: P."