Az első szovjet szputnyik és a kubai válság óta nem érte (akkora) sokk az USA népét, mint 2001.09.11- én. Az amerikai sosemvolt splendid isolation-ban élő szuburb polgárság arra kényszerült, hogy kinyissa szemét egy kicsit a világra, mert fenyegetve kellett, hogy érezze magát. És aligha tudni, hogy mi a veszélyesebb: az, hogy ez a fenyegetés létező - szerte a világon - hiszen man-ter-izmus van - vagy az, hogy ez a polgárság fenyegetve érzi magát - hiszen az ő állama a manter-imperializmus világhegemónja, amely hajlamos állami erőszakkal válaszolni.
*
Osztozom a megdöbbenésben és osztozom a gyászban - és minden sejtem tiltakozik ez ellen, ahogy azon globális rendszer ellen is, ami ezt törvényszerűen hozta és hozza a világra.
Ami történt, az egyben azon emberiség elleni bűntett, amely emberiség egészében is a maga elleni bűntettek eszkalációját éli.
Az az ártatlan, aki ott életét vesztette, akik hozzátartozóikat vesztették, akik életünket áldozták másokért is és akiknek át és meg kellett élniük ezt.
*
Húsz éve már, hogy először használtam a manterimperializmus kifejezést. Úgy gondoltam, hogy amit mondok (és amit leírok), az érthető. Azonban mindenütt falakba ütköztem: értetlenség, közöny, lustaság, politikai félelmek és retorziók, stb. '84-től szűk beszélgetőkörökben már érdemben beszélhettem például arról, hogy a manterimperializmus máris megkezdte az általa kihordott globális katasztrófák (globális) korát.
Nem voltam azonban aktuális (korszerű), mert az aktuális az államszocializmus rendszerének összeomlása volt, ami akár csak a puszta beszélgetést is lehetetlenné tette erről a témáról. Lebecsülvén az Ember alkalmazkodó képességét - és jobb híján - abban reménykedem, hogy az emberiség jobb helyzetű negyede majd "ért" a bekövetkező, mind nagyobb hatású katasztrófákból. Ezek azonban egyrészt jobbára és súlyosabban nem az ún. fejlett világot, másrészt főleg nem az USA-t érintették.
Az USA nem írta alá '95-ben a Kiotói Egyezményt. Ha az USA-ra nem, mint mindennapi emberekre gondolok, hanem a világhatalomra - olyannak, amilyen - akkor nem tudok valahol a lelkem egy ördögi csücskében nem gondolni arra: ideje volt, hogy belekóstoljon abba, ami a világ számtalan részében napi valóság.
*
2002-ben G. Bush nem, csak külügyminisztere Colin Powel elment Johannesburgba - elment, de ő is minek ?! Közben készülnek az Irak elleni háborúra, ami kikerülhetetlenül lenne háború az egész arab világ ellen is. Terrorral a terrorra - ez lenne a megoldás a világ bajaira?