Korom Pál vagyok, vízmérnök. Harmincöt éve dolgozom a közszférában, tizenöt éve vagyok köztisztviselő, mint vezető főtanácsos. Jövőre lesz harminc éve annak, hogy a feleségemmel és baráti körünkkel megalapítottuk azt a civil szerveződést, ami már régóta országos szervezet és a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség nevet viseli. A VE-GA 1991. év végén döntött úgy, hogy egyik fő célkitűzése az ifjúsági közéletfejlesztés segítése és kidolgozta az ehhez szükséges koncepcióit, stratégiáit. Ezeket a folyamatokat jelenleg is tucatnyi településen menedzseli. Ezen belül konkrét együttműködése van egy nagyváros, egy középváros és egy község Önkormányzatával.
Eddig egy sor település ifjúsági koncepciójának és stratégiájának kidolgozásában vettek részt a VE-GA Szakértői Kollégium munkacsoportjai. Egy középes nagyságú város koncepciójának és stratégiájának előterjesztését pedig egészében egy vegás munkacsoport dolgozta ki.
Amikor ilyen ifjúsági koncepciókról és stratégiákról beszélgetünk, számos gond származik annak a ténynek a tisztázatlanságából, hogy legalább kettő, egymástól gyökeresen eltérő koncepció-fajta létezik és hogy a koncepció nemcsak, hogy nem okvetlenül azonos egy stratégiával, de létezhet olyan koncepció is, amelynek nincs is valódi stratégiája (és nem is kell stratégia a megvalósításához).
A különbségek megvilágítása nem mindig egyszerű feladat, ezért előbb felidézem egy film, egy részletét.
***
Ennek a filmnek az a címe, hogy "A jelenések könyve". Szerepel benne egy gazdag római család, aminek megbecsült "tagja" egy öreg rabszolga, egy görög tanító. Szolgálataiért hálából az ura megígéri neki azt, hogy teljesíti a kívánságát és ő a szabadságát kéri, hogy az élete végén otthona lehessen.
A római család megdöbben, hiszen már réges-régen nem szolgaként van náluk és ritka jó körülmények között él. Nem értik azt, hogy miért nem érzi magát otthon és hogy miért akar szegény szabad lenni.
Az öreg bölcs - általam kicsit átfogalmazva - a következőket válaszolta. Otthon egyrészt az, ahol ő és a társai szerény igényei kielégítést nyernek. Másrészt pedig otthon az, ahol közös döntéseik szerint rendelkezhetnek önmagukkal, érdemben befolyásolhatják mindazon dolgokat, amelyek között élnek.
Ebben az értelemben - és ezt már én mondom - a szabadság, az otthon és a demokratikus önrendelkezés feltételezik egymást.
Ez igaz abban az értelemben is hogy, ha van mód a társas önrendelkezésre, arra hogy érdemben résztvevője legyek a rám is vonatkozó döntések, szabályok meghozatalának, akkor úgy is otthon érezhetem magam a lakóhelyemen, ha egyébként (megélhetési) gondjaim vannak.
Ez azért fontos, mert amikor egy település vezetői ifjúság-centrikusan gondolkoznak, annak a gyújtópontjában általában éppen az áll, hogy a fiatalok minél jobban otthon legyenek a településükön és hogy lokálpatrióták legyenek.
Ebben egyetértés is van, de nincs egyetértés a praktikus megoldások terén.
Az EU illetve a Kormány illetékesei - igaz, nem valami következetesen - az ágazati politikák összehangolt, ifjúság-centrikus fejlesztése mellett, az ifjúságnak a települési közéletbe való érdemi bevonását az abban való részvételüket szorgalmazzák. Ezt a feladatot azonban lényegében áthárítják a helyi Önkormányzatokra.
Ezt az Önkormányzatok döntő többsége hárítja, mert egyrészt nehezen értelmezhető számukra a feladat, másrészt számos elemét sem az Önkormányzat, sem a köztisztviselői kar, sem pedig az önkormányzati intézmények nem vállalhatják, a szükséges kompetenciák híján.
Harmadrészt pedig az alapvetően forráshiányos Önkormányzatoknak alig kezelhető gondokat jelent a nagyon is konkrét kötelező feladataik ellátása is és igen mértéktartóan kell bánniuk a tisztázatlan tartalmú kötelezőkkel illetve a vállaltakkal.
Ebben a helyzetben az ifjúsági feladatokat az Önkormányzatok többsége úgy értelmezi, mint az ágazati tevékenységei lehetséges mértékű fejlesztését, jobb (és ifjúság-centrikusabb) összehangolását.
Amennyiben tehát egyáltalán bevállalják ifjúsági koncepció készítését, akkor ez úgy készül, hogy a megbízott köztisztviselő megkeresi a Hivatal egységeit és az Önkormányzat intézményeit, elkérve azok adatait, elképzeléseit, már elkészített koncepcióit és azokat önti egy új, ifjúság-centrikusabb formába.
Az így készülő koncepció "ifjúságibb" lehet attól, ha beemelnek ebbe néhány olyan aktuális feladatot is, mint például a drogprevenció, a bűnmegelőzés illetve a szabadidő hasznos eltöltése jobb feltételeinek biztosítása is.
Nagyobb településeken sajátos feladatot jelenthet a különféle ifjúsági kezdeményezések, vállalkozások és szervezetek kezelése is.
Mindezek azonban nem változtatnak alapvetően az Önkormányzat ifjúsági nézőpontján és tevékenység-fejlesztési elgondolásán (vagyis idegen szóval: koncepcióján). Ellenben ezek olyan tömegű plussz feladatot jelenthetnek, amely már igényli önálló köztisztviselő (ifjúsági referens) alkalmazását illetve ifjúság segítő munkába állítását egy vagy több önkormányzati intézményben.
Ezekkel a megoldásokkal lényegében az Önkormányzat, a Hivatal és az intézmények működhetnek jobban, ifjúság-centrikusabban, a viszonylagos szegénység körülményei között.
Ennek folytonosságát azonban - elsősorban éppen a viszonylagos szegénység miatt - semmi sem garantálja. A fiatalok igényeit, gondjait pedig csak beszámítja, de (érdemi) demokratikus részvételüket nem intézményesíti.
Az otthonlét érzésük kialakulásának ezzel fontos alapjai hiányoznak.
Minőségileg erősíti ezt a hiányt az a tény, hogy az otthonlét érzését régebben megalapozó - mintegy készen kapott - identitás is egyéni, ifjúsági feladattá vált. Ennek kihordásához pedig éppen az otthonlét érzése, az otthon kialakítása lett a legfontosabb feltétel.
Ehhez azonban egy másfajta önkormányzati ifjúsági koncepció kell, amely ráadásul csak hosszú távú megvalósulásra számíthat.
Az előző megoldással szemben ehhez valóban kell ifjúsági stratégia (és külön stratégia is kell az elfogadtatásához).
Mielőtt erről beszélnék, szeretném az eddigieket összefoglalni és újraértelmezni egy grafikailag is megjeleníthető fejlesztési szempontrendszer tükrében. Erről szólok az I./ pontban. A II./ pontban elemzem az eddigieket és a III./ pontban mutatom be a másik, kínálkozó hosszú távú megoldást.
 |
 |
I./ A mellékelt grafikai ábrázolás azt a feladat-kört jeleníti meg, amelyet akkor kell teljesítenünk, ha egy "A" minőségű állapotot egy más, "B" minőségű állapotba kívánunk fejleszteni. Az "A" felmérését követően kell döntenünk arról, hogy milyen nézőpontot választunk és mi a lényegi elgondolásunk (vagyis mi a koncepciónk) a "B" állapot elérésére. Ez a tevékenységünk mindenképpen érinteni fogja a már meglevő intézményeink működését és módosítani fog az adminisztrációnk működésén is.
A minőségi fejlesztés megkívánja a "csapat" - a humán-infrastruktúra - átalakítását, amely természetesen több csapat és az együttműködésük átalakítását és fejlesztését is jelentheti.
A fejlesztési folyamat mindenképpen behoz új értékrendi, etikai elemeket is, hiszen ez velejárója a minőségi újításoknak.
Az előző minőségi állapot a legjobb szándékok mellett is gátolja az új megvalósulását, ezért az ellenállás leküzdésére és az új minőség megvalósítására szükséges egy olyan stratégia kidolgozása, amely az előző minőségi állapotra építve, annak erényeire alapozva, áttörést ér el az új megoldás megvalósítására.
Új megoldásokra van szükség a kommunikáció, a motiváció, a felkészítés és a monitorozás területein is.
II./ A fentebb taglalt, hagyományos önkormányzati-hivatali - nem minőségváltó - fejlesztési megoldás esetében az Önkormányzat nézőpontját az határozza meg, hogy melyek a hagyományos (tanácsi) önkormányzati "ifjúsági" feladatok. Mivel pedig ezek ágazati illetve ágazati-intézményi feladatok, az ifjúsággal összefüggő fejlesztési elgondolása lényegében az, hogy hatékonyabban és ifjúság-centrikusabban kívánja ezt végezni/végeztetni. Ez hozhat ugyan jelentős fejlődést magának az Önkormányzatnak a munkájában, de nem hozhat minőségében más ifjúság-politikát. Ezért nem is igényli a fejlesztési koncepciónak a felvázolt szempontrendszer szerinti végiggondolását.
III./ Minőségileg más ifjúsági koncepciót, önkormányzati ifjúság-politikát - ahogy erre már többféleképpen is utaltam - egészen más jelent Ilyen politikát az jelent, ha intézményesen biztosított lehetőség fejlődik ki - az érdekeltek közös munkájának eredményeként - arra, hogy a fiatalok érdemben szólhassanak bele az őket érintő ügyekbe, résztvevői lehessenek a rájuk is vonatkozó döntések és szabályok meghozatalának és hogy meglehessenek a saját, de megfelelően kialakított élettereik.
Ehhez valóban stratégia kell és a felvázolt szempont-rendszerben szereplő feladatok végiggondolása, megvalósítása. Ez különösen azért fontos, mert ezen feladatok többsége kívül esik az Önkormányzat, a Hivatal és az intézmények kompetencia-körén.
A fejlesztési stratégia lényege olyan együttműködő csoportok kialakulásának segítése, ami alkalmassá teszi az Önkormányzatot a fiatalok képviselőinek intézményes fogadására, a fiatalokat és segítőiket pedig alkalmassá teszi arra, hogy előbb "hídfőt" alakítsanak ki az önkormányzati munkában, majd pedig állandó résztvevői legyenek annak.
A feladatok kulcsfontosságú eleme a fiataloknak a fentiekre való képessé-tétele, permanens felkészítése.
Ehhez sajátos és adekvát értékrenden, erkölcsiségen alapuló közösség- és szervezet-fejlesztő, segítői és non formális pedagógia kell, erre megfelelő közösségi terekben.
Meg kell találni a kommunikációs, a motivációs és a monitorozási (visszacsatolási) feladatok adekvát megoldásait is.(Különösen nehéz feladat az egyik fő legitimáló tényező, a megfelelő nyilvánosság biztosítása.)
Kulcsfontosságú kérdés az, hogy kik csinálják mindezt és ezen belül az, hogy mi ehhez a fejlesztési tevékenységhez a minimális emberi-rendszeri feltétel?
A valójában több önálló részből álló "csapat" meghatározó alkotója maga az Önkormányzat, amelyet persze a valóságban annak egyes tagjai képviselnek, reprezentálnak.
Tagja - ha van - mint hivatali felelős az ifjúsági referens és nagyon jó, ha tagjai - ha vannak - az intézményi ifjúság segítők.
A "csapat" egy másik fontos alkotójaként szükséges a tizenéves résztvevőkért felelősséget vállaló, azok tevékenységét segítő felnőttek részvétele, lehetőleg valamilyen szervezett formában.
Az egész koncepció "értelmeként" permanensen fejlődik ki a tizenéveseket reprezentáló és képviselő kör/csapat/közösség, amelyben szükséges az ide kerülő fiatalok közvetlen részvétele ahhoz, hogy közvetve is képviselhessék a fiatalokat.
Mindezek együttes léte, fejlődése, együttműködésük fejlődése hosszadalmas, munka- és költségigényes, rendkívül komplex folyamat, számos problémával, konfliktussal, amely folyamat egészében is adekvát segítői tevékenységet igényel. Olyan tevékenységet, amit nem tud egy vagy kettő ember ellátni, mégha mégolyan jó és ügyes szakember is.
Ezt a tevékenységet a mi véleményünk szerint, csak egy független, erre felkészült, ezeket a tevékenységeket a saját lényege szerint is végző /civil/ szervezet láthatja el, amellyel szerződést köt az Önkormányzat.
Természetesen a legjobb megoldás az, ha a két fejlesztési folyamat-rendszer együtt bontakozik ki és valamennyi szereplője része a "csapatnak", mert mindenek előtt "Kell egy csapat !"
Békéscsaba, 2007. február 28.
Korom Pál