Eleget írtam a globális manter-imperializmus kibontakozásáról és egy emberibb jövő lehetőségéről. Ezeket a munkákat ismeritek, illetve előkereshetők. Itt tehát ezzel nem foglalkozom.
A cím miatt kívánkozna annak kifejtése, hogy miért a NER az egyik legsikeresebb rendszer a manter-imperializmus helyi megvalósításában. Ehhez azonban bőségesen elég anyag van a médiában, különösen a „Jelen”-ben, a „HVG”-ben, a „Hócipő”-ben és a „Magyar Hang”-ban. A folyóiratok közül az „Eszmélet” viszi el a pálmát. Vannak azonban vegás tapasztalataink is bőven.
Persze a NER jelentős manterista sikere az, hogy tömegesen értelmiségieknek sem igénye már, hogy legalább olvassák, feldolgozzák ezeket – kivonultak és vonulnak a mindennapi közéleti politizálásból (tehát nem a párt-politizálásról van szó(!)). Felhagyva ezt, behúzódnak a családjaik világába, szellemi és lelki „elefántcsont tornyokba”, illetve különböző vallásokba és vallásos jellegű képzetekbe. Ha mégis kikerülhetetlenül szembesülnek ilyen kérdésekkel és ezek elemzéseivel, akkor érvényesül a NER másik nagy sikere, a manterista funkcionális analfabetizmus szédületes térnyerése. Ez pedig teret hódít a mi köreinkben is.
*
Mindennek van olyan vonatkozása, amit külön is szomorúnak, egyben veszélyesnek látok.
Ha valaki ismeri a bölccsé, egyben boldoggá való fejlődésről szóló folyamat-modellünket, illetve a szocializációs folyamat-rendszerünket, akkor maga is végig tudja ezt gondolni. Ez nektek sem okozhat különösebb gondot.
Az első tekintetében azt érdemes itt kiemelni, hogy felnőttrangúság nélkül nem lehet sem bölccsé, sem pedig boldoggá lenni. Ez vonatkozik a gyerekeitekre is.
A második tekintetében a családi szocializáció az, ami – bár kulcsfontosságú volt eddig is – kiemelkedő fontosságú a jelen helyzetben. Annál inkább így van ez, mert éppen a családot szeretnék mind többen egyféle menedéknek tekinteni a világ bajai elől a maguk és a gyerekeik számára.
A tizen- és huszonévesek családi szocializációjának azonban az idő előrehaladtával egyre meghatározóbb része a közéleti-politikai szocializáció – így vagy úgy. Ez a családban felmerülő kérdések, válaszok, viták, illetve különféle közéleti szerepvállalások során valósul meg, a család – és a mi esetünkben még a VE-GA, mint nagyközösség – biztonságos hátterével.
Megvalósul?
Úgy tapasztalom, hogy mindinkább nem és nagyon is van negatív politikai szocializáció is, amiben hatalmas katyvaszok keverednek. Ennek oka az, hogy maguk a szülők egyre inkább elzárkóznak a közélettől és erre késztetik – többnyire nem is tudatosan – a gyerekeiket is. Hovatovább úgy tételezik, hogy ez a bölcs és ez a boldogság útja, vagyis a nem felnőttrangú élet. (Mivel pedig én nem így gondolom ma sem, egyre „veszélyesebb” vagyok, ennek egyre nyilvánvalóbb következményeivel.)
Persze, ha a családok nem teljesítik az anyagiak biztosításán túli feladataikat is, akkor rosszul működnek. Ezért előbb a VE-GA tűnik el annak, ami és előbb-utóbb a családok is szétesnek.
Félreértés ne essék! Nem a VE-GA kell mindenáron, hanem egy hasonlót adni tudó – szükségképpen közéleti – nagyközösség.