1. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem már ma is szükségesség és reális lehetőség a kibontakozó globális ökológiai válság – és következményei (pl. COVID-19 járvány) – kezelésében.
Ennek cáfolhatatlan bizonyítéka az, hogy a gazdasági problémák kezelésére az ún. ipari államok szinte teljes köre illetve a fejlődő országok széles köre egységesen adott munka nélkül jövedelmet a dolgozóknak (a munkahely védelmi és a beruházási támogatások mellett).
Részint piaci intézkedésként, részint a létbizonytalansággal szemben, részint pedig, hogy ne erősödjenek meg társadalom-ellenes szélsőséges erők.
Az ipari országok közül egyedül hazánkban választott a hatalom olyan megoldást, amely érdemben, csak bizonyos beruházási szférát támogatott, nem kis mértékben a dolgozók és az (a vele szemben ellenzéki) önkormányzatok rovására.
A közbeszédben is megszűnt a szinte genetikus értetlenség és ellenségesség a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben.
*
2. Mi a válság és mi van (globális) válságban?
2.1 A válság fogalma és helytelen használatának csapdája:
- Növekvő válságtudatunk van egy működésében súlyosan problémás gazdasági helyzetben, pedig a gazdaságban nincs válság, mert a rendszer a maga rutinja szerint helyreáll (persze a dolgozók rovására).
- Ökológiai válság van, miközben nincs valódi válságtudatunk.
Fogalmi megközelítés:
- válság – krízis: fordulópont, amely megsemmisüléssel fenyeget.
- Az eredménye: vagy pusztulás vagy újrakezdés, megújulás
- Valódi válság esetén azonnali – szükségképpen „diktatórikus” – válságkezelés szükséges
Önmagukban a súlyos problémák nem jelentenek válságot. Hamis válságtudat esetén illetve ennek kialakításával felfüggeszthető/leépíthető a demokrácia és a szükségesnél sokkal nagyobb lemondásra, erőfeszítésre kényszeríthető a társadalom.
I. Különösen igaz ez, amikor gazdasági – egyébként bármilyen súlyos – problémákat minősít a hatalom politikai rendszere és médiája válságnak.
II. A valódi válság politikai-médiai negligálásával – az egyéni és közösségi psziché köznapi automatizmusainak kihasználásával – elérhető, hogy a közösség fel se fogja, hogy válság / válságban van.
2.2. A globális (kapitalista) gazdaság soha nem volt és ma sincs valódi válságban.
A fellendüléseinek és visszaeséseinek (recessziók, repressziók) van egy közismert természetes ciklusa.
A hisztérikus válságtudat sokszori kialakítása ezért kellett és kell, amit fentebb már elmondtam / leírtam.
2.3. A globális ökológiai probléma-rendszer azonban valódi válsága az emberiségnek, ami egyértelműen a civilizációja fennmaradását veszélyezteti.
Mégsem tudatosul és hat válságként.
3. Mi a globális környezeti probléma-rendszer válságként való hárításának oka a gazdasági és politikai uralkodó osztály – és ennek következtében az emberiség egésze – szemléletében?
A folyamatos extenzív (GDP) növekedést tekintik normálisnak – sőt minden gondok megoldójának – és ennek leállását válságnak.
Ezért mindent megtesznek a globális extenzív gazdasági növekedés érdekében, pedig ez egyértelműen elérte a maga határait.
Tehát a döntéshozók – egyben az emberiség egésze – egy megvalósíthatatlan törekvést tekintenek normálisnak és az extenzív növekedés leállását válságnak.
Ez egy vallás-jellegű ideológiai csapda, ami elzárja az ökológiai krízis-kezelés lehetséges módjait.
4. Elgondolható-e olyan (globális) kapitalizmus – és társadalom – ami képes megőrizni illetve rekonstruálni a természetes környezetét? „És, ha igen, akkor miért nem?!”
4.1 Állítások a kapitalizmusról:
4.1.1 A technológiai fejlődés eredményei helyettesíteni fogják a csökkenő természeti tőkét.
4.1.2 A jövedelem (a fogyasztás) és a környezetszennyezés növekedésével megnő a tiszta környezet határhaszna és az (anyagi) fogyasztás határhasznához képest. Ezért hatékonyan fog növekedni az aktív környezettudatosság.
4.1.3 A technológia fejlődésével nő az ökohatékonyság.
4.1.4 A fejlődés növekvő „dematerializációval” jár.
4.1.5 Ad abszurdum: létezhet olyan kapitalizmus – megfelelő állami-politikai szabályzással – ami nem növekszik (exponenciálisan) és lemond a hitelkamatokról. Ezzel pedig megszűnhet az a növekedés, ami tönkreteszi a világunkat.
Ezzel szemben:
- Az egyének fogyasztását és ennek környezeti hatását alapvetően a jövedelem befolyásolja.
- Tudatosság – magatartás rés.
- Magatartás – hatás rés.
- A problémák – az egyén számára kezelhetetlenül – globálisak és hosszútávúak. Hatásuk, megoldásaik lokálisak és rövid távúak.
- Az egyének és a közösségeik nem képesek kezelni az olyan integrált környezetterhelési mutatókat, mint pl. az ökológiai lábnyom és az éves fogyasztási küszöb.
- Nem következik be elégséges szintű „dematerializáció”.
- A technológia fejlődése nem képes pótolni a természeti tőkét, nem növeli az ökohatékonyságot, nem csökkenti a környezetterhelést.
- Ezek az elképzelések nem számolnak a szegény országokkal.
Összességében kimondható:
A kapitalista világgazdaság törvényszerű globális gazdasági növekedése növeli a természeti környezetre nehezedő nyomást, fokozza a globális ökológiai válságot.
5. Kimondható az, hogy a súlyosbodó globális ökológiai válság alapvető oka a globális kapitalista gazdasági berendezkedés.
- Alappillére az (antidemokratikus) tőkés magántulajdon.
- Alapvető célja (és mozgatója) a mindenáron elérendő legmagasabb szintű profit.
- Létfeltétele az állandó extenzív növekedés (tekintet nélkül arra, hogy ez elérte a környezet globális határait).
6. Miért létfeltétele a kötetlenül működő kapitalizmusnak az extenzív gazdasági növekedés?
6.1 Alapfogalmak:
6.1.1 Értéktöbblet:
Az az értékmennyiség, amit a bérmunkás a saját munkaerejének értékén – vagyis a munkabérén – felül termel.
A termelt árú és a munkabér közti különbözet, amit a tőkés kisajátít.
6.1.2 Profitráta (p’= m / c+v * 100)
Az értéktöbblet (m) %-os aránya a befektetett össztőkéhez viszonyítva. (Az össztőke a c+v– ahol a ca termelő eszközökbe fektetett ún. állótőke, míg a vaz összes munkabér.)
A profitráta a tőke jövedelmezőségi fokát mutatja meg.
6.1.3 Tőke annektálás illetve (új) gazdasági annex kialakulása:
1. A feudalisztikus globális hierarchia egyenlőtlen csere-folyamataiban az erősebb tőke profitot sajátít el (annektál) a gyengébbtől.
2. A legerősebb tőketulajdonosok (és államaik) növekvő gazdasági erőt vonnak ki a tőkés termelésből, ami így megszűnik tőke lenni.
6.2 A süllyedő profitráta törvénye:
6.2.1 A cállótőke mennyisége törvényszerűen nő.
6.2.2 A vmunkabér tömeg arányaiban kevésbé nő (stagnál vagy egyenesen csökken).
Ennek oka, hogy a cnövekmény olyan technológiai fejlődést jelent, ami kevesebb munkát és munkást igényel.
Naisbitt és munkatársai kimutatták, hogy 1950 és 2009 között 15%-al csökkent az egy (aktív felnőtt) lakosra jutó és 25%-al az egy dolgozóra jutó munkaóra száma.
6.2.3 Mivel az értéktöbblet forrása a bérmunkások munkája (a munkaidővel mérve) a munkások száma és a munkaórájuk száma csökkenésének arányában csökken az értéktöbblet (az m) is.
A fentiek miatt a profitráta vagyis a tőke értékesülésének mutatója – az egységnyi tőke értékesülése – törvényszerűen csökken.
(A kevéssé növekvő – vagy stagnáló, esetleg csökkenő – bérek pedig korlátozzák az előállított árúk értékesítését, túltermelési gondokat okozva.)
6.2.4 Az össztőke növekedését pedig korlátozza az új annex kialakulása és növekedései.
7. A kapitalizmus legalapvetőbb törvénye az, hogy a fennmaradásához a tőkebefektetéseknek értékesülni muszáj, vagyis a kapitalizmus – a tőkések – a létezésükért küzdenek.
Alapvető fontosságú a következő megértése. A profitráta csökkenő tendenciája egyetlen módon védhető ki – a kizsákmányolás növelésén túl, ami értelemszerűen korlátos. Ez pedig az, ha a befektetéseikkel arányos profit-mennyiséget a csökkenő profitráta ellenére is realizálják.Ez pedig nem lehetséges másként megoldani, mint a termelés extenzív kiterjesztésével(illetve a jövedelem szerzés kiterjesztése az erősebb tőke javára és a gyengébb rovására).
A konkrét megoldásaik a tőkéik jövedelmezőségének fenntartásához a következők:
7.1 A termelés extenzív kiterjesztése – azoknak, akiknek erre lehetősége van.
7.2 Tőke annektálás a manter-hierarchiában a gyengébb tőkésektől.
7.3 A kizsákmányolás fokozása:
7.3.1 Adó-csökkentés
7.3.2 Munkabér kiáramlás visszafogása
7.3.3 A munkaerő újratermelési (családi) terheinek a családra való fokozódó áthárítása.
Összességében (befektetési tőke) költségcsökkentés.
7.3.4 „Financializáció” - termelőágazatok helyett a pénzügyi szektorba áramoltatott tőke:
- Spekulatív ügyletek (tőzsdei ügyletek).
- Fiktív tőke-képzés és kihelyezés hitelek formájában.
Ezek mögött nem áll árútermelés vagyis profit helyett adósságot termelnek, amit valahol, valakiknek valódi munkával kell visszafizetnie (fokozva a kizsákmányolást).
Következmények:
„MINDENNEK” a fokozódó felélése – a civilizáció pusztulása.
„Normális” esetben is növekvő adás-vételi gondok:
-növekvő gazdasági zavarok;
-növekvő létbizonytalanság.
- A fokozódó környezeti katasztrófa következményei miatt mind gyakrabban függesztődnek fel a „normális” viszonyok.
Növekszik a létbizonytalanság, csökken a vásárlóerő. Csökken a tőke jövedelmezősége I..
Erősödnek a társadalmi-politikai szélsőséges erők (és azok támogatottsága). Ezek pedig egy szint fölött önmagukban is korlátozzák a tőke értékesülését II..
8. Megoldás-e az ún. fenntartható fejlődés kibontakozása és általánosulása?
8.1 A fogalom tartalma: Az erőforrásokkal való olyan tartamos bánásmód, ami a jelen fejlődése feltételeinek biztosítása mellett elegendő forrást hagy a jövőbeni fejlődéshez is.
8.2 Fejlődés és / vagy növekedés? Növekedés is!
Minden eredmény nagyon fontos, de ezek csak valamennyire fékezni képesek a globális katasztrófa folyamatát.
9. Mi a megoldás? I.
9.1 Távlatosan az extenzív gazdasági növekedés leállítása és az intenzív társadalmi-gazdasági fejlődés térnyerése – egyben a demokrácia társadalmi kiterjesztése, globális léptékben.
Jelenleg azonban ez irreális a „globális békaperspektíva” miatt! („Béka a fazékban”.)
9.2 Nem megoldás, de hatékony fékezés (és időnyerés) lehet a fenntartható növekedés kibontakoztatása:
9.2.1 Karbonsemlegesség.
9.2.2 Erőforrás takarékosság.
9.2.3 Hulladék-hasznosítás.
9.2.4 „Természetes” energia-termelés, racionális energia-gazdálkodás.
9.2.5 Klímavédelem és adaptáció.
9.2.6 Felszíni, felszín alatti ás használt vizekkel való gazdálkodás.
9.2.7 Az állati és növényi fajok globális és lokális védelme.
Mindezt a társadalmi-gazdaság és gazdálkodás valamennyi szintjére való kiterjesztésével.
9.3 A nem extenzív – hanem intenzív – növekedés irányába mutató társadalmi-gazdasági megoldások:
9.3.1 Gazdasági-helyi politikai (közéleti) lokalizáció: Helyi termelés és pénz, szívesség bankok, mikro hitelezési ügyletek.
9.3.2 Közösségi lakhatás.
9.3.3 Közösségi és „természetes” közlekedés.
9.3.4 Helyi munkamegosztás és munka-szervezés.
9.3.5 Új mezőgazdasági módszerek (helyi közösségi kertek, biogazdasági, agroökönómiai, agrokertészeti megoldások)
9.3.6 Helyi ár-, bel- és csapadákvíz-gazdálkodási megoldások.
9.3.7 Állami szinten:
- az igazságtalan hitel-törlesztések felmondása;
- A fogyasztási reklámok és a tervezett elavulás szigorú korlátozása.
Ezek alapján: új város és régió modellek, illetve a közvetlen helyi demokrácia tanulási folyamatai (hogy a „béka próbáljon kiugordni a fazékból”).
10. Mi a megoldás? II.
A tőke-jövedelmek maximalizálása és az ezek feletti rész elvonása társadalmi újraelosztásra:
Progresszív adó;
Tobin-típusú adó;
Maximális jövedelem határ meghatározása.
Ez jelenleg a tőke antagonisztikus ellenállásába ütközik és nincs társadalmi támogatottsága. (Értsd: a kizsákmányolt dolgozók elsöprő többsége is a tőkések korlátlan gazdagodását támogatja.)
11. Mi a megoldás? III.
Áttörési pontként a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (az FNA) módozatai kínálkoznak, a következő okokból:
Az első mindenki számára nyilvánvaló globális katasztrófa – a COVID 19 – lerombolta az FNA-val szembeni már-már genetikus (illetve vallásos jellegű) ellenállást.
A fenntartható növekedés és a nem növekedő társadalmi-gazdaság irányába mutató megoldások új, közvetlen demokráciát, helyi és nem csak helyi társadalmi párbeszéd-rendszert bontakoztatnak ki.
Az FNA ügyének van / lesz globális társadalmi (osztály) támogatottsága. A kialakuló szellemi bérmunkás osztálynak ugyanis alapvető érdeke az FNA úgy, hogy az egyben alapvető össztársadalmi érdekként jelenik meg.
Nélküle ugyanis nem lehetséges az a (lét-) biztonság, ami felszabadítja a szellemi munkásokat a korlátlan szellemi munkára / alkotásra.
A szellemi termelés általánosulása a globális fejlődés intenzív útjait alakítja ki, az emberi fogyasztási igények átalakulásával.
E nem csak szükségtelenné teszi az extenzív gazdasági növekedést, de ellentétes a legmeghatározóbb emberi igényeivel és érdekeivel.